A lehetőség
A legendás takarítási szolgáztatás egy olyan cél, ami lehet, hogy elsőre gazdaságtalannak tűnik, azonban nem ez a fő problémája, hanem az, hogy a vállalkozói gondolkodás szab gátat annak, hogy a megrendelő felé empátiával legyünk. Ez a mentalitás nyugaton sem jobb csak ott kialakult egy kényszer, amit nem lehet kikerülni.
A nyugat-európai szolgáltató piacot alapvetően a minősítő szervezetek és a szakszervezet tartja kordában. Ha ezek nem lennének, alacsonyabb lenne a minőség és ezzel együtt a bérek is, ergo az elégedetlen vevőeket nehéz lenne rávenni, hogy egy bizonyos szintnél többet fizessenek. Az elismert szint, vagyis az elismert hozzáadott érték szintje, országonként változó és hozzávetőlegesen 15 és 25% között van.
Egyszerűbben fogalmazva, ma Nyugat-Európában a piac ennyivel többet fizet, mint az adott országra jellemző bértarifa szint. Ez a menedzsment munkájának az elismerése.
Ez ma nálunk, átlagosan nem éri el az 5%-ot.
A baj itt kezdődik. Miért is van ez? Hát kezdhetnénk azzal, hogy a vállalkozók és alkalmazott cégvezetők nem helyeznek elég hangsúlyt sem a vevő sem a végrehajtó személyzet elégedettségére. Továbbá nincs semmilyen kényszerítő erő, ami erre rávenné őket.
Tehát hiányzik valami a piacról.
Azért a tisztán kell látni, hogy a nyugat-európai helyzet egy több mint 100 éves szerves fejlődésen keresztül jutott el oda, ahol most van. Ezt megtörte ugyan két nagy háború, de az irány maradt. A mai helyzet távolról sem ideális, mert közben egyes vállalatok túl nagyra nőttek és megpróbálják kikerülni a kényszereket, míg más vállalatok olyanok, hogy szabályozatlan területen mozognak, ahol még nem dőlt el, hogy mit legyen szabad és mit nem (lásd internet).
Mit tudunk mi tenni?
Van egy csomó kész eszköz, de egyelőre senkinek sem reális, hogy ezeket alkalmazza. A kelet-európai vállalkozók nem hisznek a nagy összefüggésrendszerekben és nem ismerik a mélyebb közgazdasági törvényszerűségeket sem. Igazából vakon repülnek és közben változik a világ.
