A kritikus álláspont
A takarítócég vezetők álláspontja az, - amit az állam is manipulál egy kicsit azzal, hogy a szakképzettlen munkatársak után bizonyos visszatérítések vannak – hogy a takarítás valójában nem is szakma, szakképzettséget nem is igényel. Nem arról beszélek, hogy a jogi álláspont szerint nem az, hanem a szakmai álláspont szerint sem.
Tehát a 1998-ban megfogalmazott igény valójában egy nagy kamu volt?
Igen is meg nem is. Nyilván a takarító vállalkozók érezték és pontosan tudták, hogy a bennük lévő szaktudás kevés, mint macisajtban a brummogás. Azonban azt már nem gondolták végig, hogy miképpen fog majd szerveződni egy takarítócég negyed évszázaddal később. Erre adott most egy választ az okj átalakításával az új állami szabályozás.
Most jön a neheze.
Ha pályázati oldalról nézem, új megkülönböztetési lehetőség jelent meg és azok a cégek, akik eddig azt gondolták, hogy a páncélban már meg van az elegendő mennyiségű szakmunkás bizonyítvány, azok most egy kicsit csalódottak lehetnek, mert ami most következik, az pontosan nem is látszik még. Vagyis ha most tudásról beszélünk, akkor annak bizonyítéka az Intézménytakarító bizonyítvány.
Harc az idővel
Egy olyan helyzetben, amikor a munkaerő kínálat leesett, a követelmények emelése elsőre öngyilkosságnak tűnik. De csak elsőre, ugyanis most újra döntési helyzetben vagyunk, hogy hová lőjük be a szakmai szintet. Két út van: legyenek bemeneti feltételek vagy nem?
És most jön a csavar: ha már oda kell adnod a takarítónak a 120 – 140 ezer forintot, akkor most kinek adod? A semmihez nem értő, a csapokat lesavazó, a lúgot savval összekeverő, a felmosás elött nem sepregető vagy az Intézménytakarítónak? Ha pedig majd jönnek az Intézménytakarítók miben különbözteted meg öket?
