J.K.P Edwards szerint, a jó szolgáltatásvezető annyit ér, mint saját súlya aranyban. Ez lehet, hogy egy kicsit túlzásnak tűnik, de gondolom értjük a lényegét. Megelégednénk mi az ezüst értékével is… (jelenleg 138.000 Ft/kg)

A takarítóiparban a cégek nagy része mikro vállalkozás ezért ezt a szerepet a legtöbb esetben maga a cég vezetője tölti be, azonban, sajnos, az esetek többségében nem elegendő szakértelemmel. Ez leginkább ott látszik meg, amikor a cég ajánlatot ad és nyilván, ekkor ez az „érték”, vagyis a szolgáltatásvezetésre szánt fedezet nem is olyan magas. Ezért ebben a könyvben, amikor a szolgáltatásvezetői tudásról beszélek, akkor az egy pontig egyben cégvezetői tudás is. Ahol ez szétválik és jól is látszik az elkülönülés azok a nagy-cégek.

Sajnos, a kevés, a takarítóipar szempontjából nagy cégnek számító cégnél ettől függetlenül sem sokkal jobb a helyzet. Itt a cégvezetők már lepasszolták a szolgáltatásvezető szervezési feladatait és csak a tervezést tartották meg maguknak, és ha jut rá idő, akkor talán a fejlesztés is napirendre kerül.

Ennek eredményeképpen a gyakorló szolgáltatásvezetők nem is értik, hogy miképpen kellene megtervezni egy szolgáltatást és nem is tudják, hogy a tervezésnek rendkívül sok szempontot kell figyelembe venni ahhoz, hogy a szolgáltatás, jól szervezhető legyen, az eredmények mérhetőek legyenek, és a szolgáltatási ígéretek ténylegesen meg is valósuljanak. Gondolom az mindenkinek feltűnt, hogy az előző fejezetben megfogalmazott munkaköri leírásban a fő felelősségek mellett a teljesítménymutatók is feltüntetésre kerültek és nyilván ezek a képezik a szolgáltatásvezetői teljesítmény elszámolási alapjait.

Tisztán kell látni, hogy a szervezetek pusztán spontán evolúciója kevés ahhoz, hogy a szakma ledolgozza hiányosságait. A takarítás alacsony társadalmi megítélése nem alap nélküli. A mindenkori takarító ma is az, aki 25 évvel ezelőtt volt, a változás öt magát, alig érintette. Függetlenül attól, hogy már több mint 10 éve államilag elismert szakma. A tudatos fejlesztés csak és kizárólag a szolgáltatásvezető kezében van.

Érdekes módon, ebben a piaci verseny nem segít, ugyanis a megrendelők nem akarnak elmerülni abban, hogy egy-egy ajánlatnak van e reális szakmai alapja, vagy nincs. Abból indulnak ki, hogy a felelős vállalkozók, felelős ajánlatokat adnak ki. Amikor később pedig, panaszkodnak, hogy elégedetlenek a szolgáltatásokkal, már elfelejtik, hogy olyan olcsó szolgáltatást választottak, aminek esélye sincs, hogy elégedettséget érjen el.

Ugyanakkor, minden anomáliától függetlenül, az, hogy valós, megfogható dolog a takarítási szolgáltatás és nem fulladunk bele a saját koszunkba, az a gyakorló szolgáltatásvezetők emberi hozzáállásán múlik. Ha valami hivatástudatból működik, akkor ez az. Bármilyen rosszul volt megtervezve a munka, vagy nem is volt megtervezve, bármilyen igényes is a megrendelő, miközben a végrehajtó állomány szakképzetlen a területek mégis, bármilyen meglepő, nap, mint nap megtisztul! Köszönet és hála ezért minden szolgáltatásvezetőnek!

A szeptember 4. nyílt napnak és természetesen az ajándékkönyvnek az egyik célja éppen az, hogy a szolgáltatásvezető ne fulladjon bele a napi operatív feladatokba és legyen ideje a fejlesztésre.

Az ideális szolgáltatásvezető, tehát egy érdekes figura lenne. Az elmúlt 18 évben félezernél is többet ismertem meg közülük. Az, hogy ők ideálisnak számítanak, nem tudom. Nem mindenki volt szakmailag a toppon, de mindegyik zsigerből tudta, hogyan kell bánni az emberekkel. Nyilván az tartotta őket ebbe a pozícióba, hogy feladataikat a legtöbb esetben határidőre és megfelelő minőségben tudták teljesíteni. Rá tudták venni az embereket, hogy a lehetetlent is megoldják. Amit pedig nem tudtak megoldani, azt meg tudták magyarázni, hogy miért nem lehet.