A kor szelleme: digitális olvasástudás
Az 1700-as években szinte senki sem tudott írni, olvasni. Elgondolkodtató, hogy miképpen fejlődött és alakult a világ úgy, hogy az emberek 90 – 95% kizárta magát a tudás és a hírek áramlásából. Ma elképzelhetetlen, hogy ne tudnánk elolvasni a híreket. Azonban az igazság az, hogy az igazi infó ma már digitálisan terjed és az pont annyira hozzáférhetetlen a nagy tömegek számára, mind a XVIII-ik században.
Az írás és olvasás tudása (tananyag)
Miért is van az, hogy mai napig is probléma a digitális olvasás, miközben az analfabétizmust állítólag felszámoltuk?
Két komoly akadály is van. Az egyik, hogy a hasznos információ elvileg elérhető, de sajnos a szemét is elérhető – éppen az van előtérben – és rendkívül nehéz kihámozni az értékes anyagokat. A másik pedig az, hogy van egy komoly hit az internet ingyenességével kapcsolatban.
Az utóbbi talán a nagyobb gát, mert valójában hamis tudatot kelt és az emberek el sem gondolkodnak azon, hogy a szellemi termék miképpen keletkezik és mi a szerző célja vele. Aztán jön a következő probléma, hogy az anyag, amivel először találkozunk, az lehet, hogy nem is az eredeti szellemi alkotás, hanem annak valamilyen feldolgozása és itt is lehet egy másik szándék, aminek semmiképpen nem az célja, hogy tanítson.
Újév, új olvasási stratégia
Ki kell alakítani az információszerzés csatornáit. Alapvetően több féle információra van szükségünk:
(1) Jógi/szakmai szabályozási keretrendszer.
(2) Gyakorlatban hasznosítható tudás.
(3) Gazdasági tények és összefüggések.
(4) Emberek, érzések, gondolatok, inspirációk.
(5) Bulvár és pletyka.
Akkor hát a nagy és izgalmas kérdés, hogy ez mennyire tudatos, már olyan értelemben, hogy meg tudjuk határozni mikor és mennyi kell belőle és tudjuk-e, hogy megvan-e minden, amire szükségünk van?
Van persze ezek között, ami egyáltalán nem szimpatikus. A jogi szövegek böngészése felér egy inkvizíciós kínzással, mintha direkt úgy lennének megírva, hogy ne legyen érthetőek és egyértelműek. A gyakorlatban hasznosítható tudás sokszor kétértelmű helyzet, mert jobban kötődik egy megszerzendő papírhoz, mint magához a hasznosításhoz.
Továbbá aztán vannak izgalmas és szexi dolog is, amikkel aztán sokkal nagyobb kedvel/odaadással foglalkozunk, és hát valljuk be őszintén, nem mindig tarjuk a helyes arányokat.
Na de mik a helyes arányok?
Ezt senki nem tudja, viszont ezt az határozza meg, hogy milyen céljaink vannak. Tehát a helyes arányok, a fokuszálás, az mindig a kitűzött céltól függ.
Hogyan érint ez minket?
2016-ban racionalizálni szeretném a hírlevelek kiküldést. Mivel a statisztikák azt mutatják, hogy a hírlevelek kattintási aránya alacsony és ez sokkal inkább személyfüggő, mint az adott téma népszerűsége. Tehát a feliratkozók egy része témától függetlenül is jobban érdeklődik az új hírek iránt mind mások. Ezen kívül a kattintásoktól független statisztika is azt mutatja, hogy nagy eltérés van a naponta vagy hetente a honlapra látogatók száma között. Ezért 2016 bevezetem a többsebességes blogot.
Mit jelent ez?
>> IDE KATTINTVA << meghatározhatod, hogy milyen gyakran kapj hírlevelet. Ennek eredményeképpen az infót megkapod, ha későn is, de legalább nem zaklatlak fölöslegesen. Aki nem tölti ki az űrlapot, a féléves gyakoriságú csoportba kerül. Ettől azt várom, hogy kevesebb hírlevél kiküldésével, több információt tudok átadni. Ez a 2016-ra meghatározott egyik minőségcélom.