A „HR” DIÓHÉJBAN
Ami a „HR” lényegét jelenti, a HI, az igazi kihívás. A HR adminisztratív része mellett van ennek egy tervezési része is, ami az emberi erőforrás minősítése, fejlesztése és integrálása, ami valójában a létfontosságú funkció a növekvő bérek és csökkenő munkaerő kínálat világában.
Human Engieenering
Egy folyamatosan változó tudományt takar, ami kezdettben csak az ergonómia oldaláról közelítette meg a munka eredményességét és hatékonyságát. Ma azonban már túllépett az eszközök puszta megtervezésnek kérdésein és már azzal is foglalkozik, hogy az új megközelítések, milyen új lehetőségeket nyitnak a felhasználásban. Ez azt is jelenti, hogy már nem csak az a kérdés, hogy egy adott eszköz ergonómiáját (könnyebb, egészségesebb használatát) hogyan kell fejleszteni, hanem az is, hogy az embert miképpen kell „alakítani” ahhoz, hogy egy új eszköz használata, adott esetben új értékesebb eredményt hozzon. Nyilván az egész tudományt áthatja a cégek versenye a piacon, és ha ez jól van értelmezve, akkor értékteremtésről beszélhetünk. Ha nem akkor a személyi állomány kizsigereléséről.
Kétélű fegyver
A versenyhelyzet tehát egyszerre jótékony hatású és ugyanakkor, ha nincs, mi etikai kontroll alatt tartsa, kizsákmányolásba fordulhat át. Az agárforradalom idején ez az etikai kontroll hiánya tette lehetőévé a rabszolgatartó rendszer kialakulását. Ennek több mint 11 – 12 000 éves fennállását pedig a gőzgép megjelenése, majd a belsőégésű motor folyamatos fejlődése szüntette meg. A politikai harcok persze néha belebújtak az etikai köntösbe is, de a végleges és egyértelmű döntést, azt a gazdaságos energiaforrások egyértelmű különbsége hozta meg. Magyarul a gép olcsóbb lett, mint az ember, nyilván bizonyos területeken.
Mindez persze rövidtávon igaz, mert az ipari forradom, a hatékonyatlan gőzgépekkel és később az irdatlan mennyiségű belsőégésű motorok elterjedésével felborított a föld CO2 egyensúlyát és előidézte a globális felmelegedést. Tehát a verseny kimenetele nem teljesen egyértelmű.
Robotika
Ma már jól látszik, hogy a robotok iszonyú gyors fejlődési pályát járnak be. Alig van olyan emberi kompetencia, ahol ne volnának kiséletek arra, hogy a gép miképpen helyettesítheti az embert. Nyilván vannak területek ahol ez már most 100%-ban megvalósítható és egyelőre csak a közgazdasági vagy a tőkekérdések szabnak csak gátat annak, hogy univerzális bevezetés valósuljon meg.
Az ember perspektívája
Tehát dióhéjban, a verseny élesedik. Minden szektorban meg van a specifikus versenyhelyzet. 10 éve a szórópisztollyal dolgozó autófényező egy menő szakma volt és a megszerzett szakmai készségek/rátermettség rendkívül értékesek voltak. Ma ez már 99%-ban robot végzi 10 x jobb minőségben és 100 x kevesebb hibával.
Tehát a fejlesztések ott valósulnak meg a leggyorsabban, ahol a relatív eredményesség a legnagyobb. Az „olcsó” takarító kiváltása még nem annyira vonzó, ezért itt csak mérsékelt erőfeszítések folynak, de ez nem jelenti azt, hogy erre nem kell készülni.
A robotok jelenléte persze nem szünteti meg az emberek munkáját, csak nagymértékben átalakítja azt. Szükség lesz új tudásra is és betanított munkára is, de nem mindegy, hogy milyen arányban.
A takarító szektor menedzsmentje még nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, túl utópisztikusnak tartja. Többségüknél az idő megállt, még a romai korban. Ezért aztán a probléma az, hogy az emberek átmenet nélkül kerülnek majd egy új világba, amit aztán nem mindenki tud majd feldolgozni.
Vállalkozói felelősség
Bárki bármire vállalkozik, annak valamekkora hatása lesz az emberekre, a társadalomra és világ fejlődésére. A kép szövege sem egy utolsó szempont. Ha nem tudsz németül, vannak eszközök...