A helyzet mindig helyzet marad
Most amikor a káosz még egy kicsit fokozódik és a média zajban nem biztos, hogy meghaljuk a lényeget, a húsvéti feltámadásnak a jelentősége is más lehet, mint eddig. Nem akarok pátoszos lenni, de ma, amikor olasz és osztrák barátaink már túl tényleg vannak a csúcsom, mi is elkezdhetünk gondolkodni, hogy mi legyen a következő lépés.
A takarító szektor megosztott, a nagyon rugalmas cégek megpróbáltak átállni, új szolgáltatásokra. Ez részben sikerült is nekik, de csak most döbbentek rá, hogy az elmúlt időben többet és mélyebben kellet volna foglakozni a szakmaisággal, mert a probléma gyökere továbbra is a hitetlenségük.
A társadalom és a politika vészhelyzeti működése sajátos. Ne is reménykedjünk abban, hogy minden szinten és minden helyzetben racionális, a döntések meghatározó mértékben szubjektívek, előítéletekre és zsigeri reflexekre illetve ideológiai meggyőződésekre épülnek. Ettől persze lehet sikeres, csak sajnos közben sok mindent felemészt.
Én úgy látom, hogy a takarító szektor, legalábbis Magyarországon biztosan, nem vizsgázott a legjobban. Nyilván vannak helyzetek és vannak kirívó esetek, amelyek idealizálhatóak, de sajnos a valóság az, hogy senki nem tudja, hogy pontosan mit csinál. Teszi a dolgát mindenki, de a legtöbben nem is tudják, hogy most éppen tisztítanak csak, vagy fertőtlenítenek, vagy egyikest sem teszik, és csak kenik a koszt ide-oda. Legtöbben pedig úgy látják, hogy ők legalább tesznek valamit…
A jövő világa nem tudom pontosan milyen lesz, az azonban tisztán látszik, hogy 90%-esélye van annak, hogy nem lesz racionálisabb, nem lesz visszafogottabb, nem lesz etikusabb és nem lesz demokratikusabb (bármit is jelentsenek ezek a szavak) mert képtelenek vagyunk tanulni a helyzetből. A húsvéti példa elemezhető: Pilátus demokratikus választást ígért? Az eredmény pedig…
Mit tehetünk? Közösen ki kéne érlelni az elfogadható és egyben eredményre vezető megoldást. Nincs könnyű út és egyelőre kevés a hozzászólás is. De hát bízzunk a jövőben és leginkább magunkban.
