A helyzet fokozódik
A május kemény lesz. Folytatódik a kolozsvári Master.Mind csoportom és indul egy új is Budapesten. Közben indulnak a MATISZ tagtoborzó kerekasztalai Budapesten, Székesfehérváron és Debrecenben. Májusban van még egy Amszterdam is. Lesz még TisztaShow előzetes, a helyszínen. Nem beszélve a Nagy Takarítási Napról. Hiányzik valami?
Mi történik most?
Azt gondolom, hogy a május minden idők legaktívabb hónapja lesz a MATISZ eddigi életében. Az is fontos szerintem, hogy ez az aktivitás magával kellene, hogy ragadja a szakmát is. Utóbbi azért lenne fontos, mert ha „vetés” beérik, nagyot léphet a szakma előre. Azonban ez csak akkor valósulhat meg, ha a kritikus pillanatban mindenki ott lesz, vagy ha nem is mindenki, de a szakma meghatározó része. Vagy ha még a meghatározó része sem, akkor legalább az, aki számít!
A második csapdahelyzet
Az első csapdahelyzet akkor volt, amikor 2003 végére kiderült, hogy most már biztosan szakma lesz a takarítás és kitört a belső háború. 2005-ben bekerült a szakma az országos szakmai jegyzékbe, de több mint 10 évvel később a takarító cégeknél alig van szakember. Vagyis a takarítócégek szemében nem is annyira szakma a takarítás, mint ahogy az kívülállók gondolnák?
A mai helyzet, egy kicsit hasonlít a 2003-ban megéltekre. Szeptembertől új rendszer van a képzésben, ami „színvallásra” „kényszeríti” a takarítócég vezetőket. Persze mindkét szó idézőjelben van és lehet sunnyogni és elhajolni, de ettől, még aki ért hozzá tudni fogja az igazságot. Ezen érdemes elgondolkodni. A tényeket ismeritek az előző cikkeimből.
Mik a mostani irányok?
Tény, hogy a munkaerőhelyzet megváltozott, azt gondolhatnánk, hogy soha nem volt ennyire fontos, hogy a megrendelők tisztán lássák a bérköltségeket. Másik tény, hogy miközben több mint két évtizedig irányadó volt a minimálbér most kezdi elveszíteni értelmét. A munkaerő számára, legalábbis egy részének kinyílt az Európai piac és kő kemény verseny kezd kibontakozni. Tény azonban az is, hogy a bérnek két dimenziója is van, az egyik a kereslet kínálat úgy általában és a másik pedig, az, hogy a személy ki tudja-e termelni azt, amibe kerül. Tudom, itt belép a menedzsment felelőssége is, hogy milyen áron kínálja a szolgáltatást és végül milyen alkuba megy bele. Az is tény, hogy a hozzáadott érték fogalma szinte ismeretlen a takarítóiparban. A helyzet rossz, de lehet, hogy még várni kell, mire még rosszabb lesz és akkor majd ezt többen is felismerik.
A dilemma, hogy szabályozni kell, és ha igen mennyire vagy szervezeti szinten kell az innováció?
Az építőipar és a biztonság területén meghozott állalmi szabályozások megítélése nem egyértelmű. A cégek különféle módon élik meg, persze nem látjuk azt, hogy eddig miképpen ügyeskedtek és mit jelent nekik személy szerint az új helyzet. Az biztos, hogy a szabályozás hat a munkaerőpiacra és előbb vagy utóbb a munkavállalók kényszerítik ki a változást. Addig is van az átmenet, aminél nincs rosszabb dolog.
Ami májusban történik, a tagtoborzástól, a Nagy Takarítási Napon át a szakmai kiállítás és vásár rendezésig mind ezt az egy célt szolgálja, hogy a szakma megmozduljon és legyen bölcs abban, hogy milyen irány választ. Mozdulj meg te is.