Izgalmas azonban az is, hogy miképpen áll mindehhez a szakma. Sokan vannak ténylegesen is merényletként élik meg a szakszavak használatát és azok sem kevesen, akik úgy gondolják, hogy van ennél fontosabb dolgunk is. Ez utóbbi azért is nagy érdekes, mert aki ezt megfogalmazzák, nem csinálnak semmit és elvárják, ha valaki csinál valamit, akkor azt csinálja, ami ők szeretnének.

Persze a csendes többség az nem csinál semmit, az ők alkotási vágyát kielégíti a panaszkodás. Ezért aztán nehezen is értelmezhető a demokrácia. Merre is van a konstruktív út?

Egyre jobban érik, hogy meg kell kezdeni az együttműködést. Ha úgy tetszik, át kell tudni lépni egy nagy korlátot és egy adott régióban el kell, hogy kezdődjön az személyes kapcsolatok elmélyítése és meg kell valósítani az együttműködést. Tudom, hogy ez rendkívül nehéz, mert túl erős a versengés és az abból adódó konfliktushelyzetek, de elkerülhetetlen.

Mélyebben megvizsgálva az Osztrák illetve a Német szakmai szervezet, azt látszik, hogy mindkettő alulról építkezik és regionálisan is erős. Nálunk ez mindig komoly probléma volt, de ezen át kell tudnunk lépni. Ki kell találni, hogy milyen módszer szerint.

Természetesen minden régióba, az adott sikernek más titka van, vagy éppen ára. Ezt nem lehet egy központból irányítani. Illetve bocsánat kell irányítani, de nagyon speciális módon. Az erő létre kell, hogy jöjjön regionális szinten, aztán ezt be lehet csatornázni, hogy legyen lobbi erő, de a regionális szint az autonóm módon, kell, hogy tudjon működni, adott esetben saját értékrend, saját célok és nem utolsó sorban saját felelősség mentén is.

Miért kanyarodtam el ide?

Mert a szótárban nemrégiben fejeztem be azokat, fejezeteket, amik ezzel a témával foglalkoznak és megmagyaráznak pár fontos dolgot, ami talán felismerésekhez vezethet. Az alkalmazott tudományok közül az andragógia ilyen értelmében nem csak felnőttképzés/tanítás hanem, egyben társadalomszervezési kérdés is, a maga sajátosságaival. Érdemes tehát ezeket minél előbb megismerni.