Tudom ez is egy nehézség, mert a cégvezetők abszolút nincsenek ehhez szokva és hát itt is akkor valamiféle személyiségfejlesztésre lenne szükség. Őrület nem? Egy negyed év alatt kell megoldani azt, amit 30 évig csak mindenki tologatott maga előtt, a „ráérünk még arra gondolattal”, amit mindenki őszintén el is hitt.

Másik ide tartozó kérdés a türelem. Azt látom az egész piacon, hogy a vezetőknek egyre kevesebb türelmük van a beosztottakhoz. Ez igaz a szolgáltatásvezető szinten is, mintha nem tudnák átérezni a másik problémáját, a kritikát pedig semmilyen mértékben nem viselik. Ezen is kell fejleszteni. Valószínű, hogy most és a jövőben rendkívül fontosak lesznek a valódi csapatépítések.

A probléma sokkal nagyobb, mint gondoljuk

Mindez persze ma már ez nem csak szektor szintű probléma, hanem mélyebben szervezeti szintű versenyképességi kérdés is. A munkaerőhiány most mindennél jobban kényszeríti a cégeket arra, hogy megnyugtató és fenntartható megoldást találjanak. Különben a piac átrendeződése közben elveszíthetik alapvető szolgáltatói képességeiket.

Mindezt összefoglalva és ebben a személyes meggyőződésem is benne van.

1)     Nem nagyon hiszek abban, hogy a kínálati piac szereplői 2019 januárjára hirtelen megvilágosodnak. A kényszer erős lesz, tehát lépniük kell, de a legtöbbjük lassan mozdul. Abban sem hiszek, hogy lenne arra reális megoldás, hogy a problémát szektor szinten kezeljék, sokkal inkább látszik az reálisnak, hogy a piac kettészakad és lesz egy körülbelül 5 - 10%-os kisebbség (a „rugalmasok”) aki, képesek lesznek a helyzet kezelésre az első negyedévben. Ez annak függvényében, hogy a regionalitás szempontjából, ez miképpen alakul eredményez majd kisebb, nagyobb átrendeződést. A megoldás a teljesítményalapú belső elszámolási rendszer lenne, de ennek szerves része kell, hogy legyen a szakmai és technológiai fejlesztés is.

2)     A helyzet az államot is szigorításra kényszeríti, vagyis a jogi kiskapuk bezárása és „szürke-mezők” szűkítése tovább folytatódik. Az ellenőrzés tovább erősödik. Tehát azok, akik „okosba” csinálták, azok lehetőségei csökkennek, de az átrendeződés nem csak szektorszintű lesz, hanem sokkal inkább nemzetgazdasági szintű, tehát ebből, igazából csak a „rugalmasok” fognak profitálni, ha elég versenyképes lesz a kínálatuk és szubjektíven is elég vonzóak tudnak lenni.

3)     A megrendelőkben (már is 2018-ban 12 intézmény volt, aki kereste a szakértői választ erre) tovább éleződik a kérdés, hogy mi a jó megoldás a takarítás belső megszervezése vagy a szolgáltató cég. Ezt a helyzetet az is mutatja, hogy a 2018 novemberében megjelent TISZTÍTÁS-TECHNOLÓGIAI SZOLGÁLTATÁSVETETŐ könyvemet döntő részben megrendelői pozícióba lévő személyek vásárolták meg és nem takarító szolgáltatók, vagy szolgáltatásvezetők. Nyilván ez még változhat, másfél hónap még nem releváns statisztikai adat. Azonban a gyors reagálást és az igényt mindenképpen mutatja. A kritikus kérdés egyre inkább tudatosodik, az a szolgáltatás tervezése, szervezése és fejlesztése. Ez értékelődik fel most.

4)     A maradék 90 – 95% sem egyértelmű, hogy elbukik, a takarító szektor munkavállalói nem mindegyike mobilis, és nem tudjuk pontosan az arányokat, de ma úgy látszik, hogy a nagyobb része kivár. Itt bejön a generációs probléma is, tehát az állomány legnagyobb potenciállal rendelkező része (a 30 év alattiak) viszont inkább mobilis. Ez sokkal nehezebben pótolható vesztesség, mert azért itt is vannak hozzáállási problémák. Ugyanis nem csak a cégvezetők nem tekintik szakmának a takarítást, hanem a dolgozok nagy része sem. Ezért aztán a helyzet még annál is bonyolultabb, mint amit a cikk elején felvázoltam.

5)     A megrendelői igények töretlenül emelkednek és ehhez társul egy egyre jobb magasabb szakmai hozzáértés. A szakértői megbízások 90%-a megrendelőktől jön, a szolgáltatók még nem érzik, hogy lemaradásban lennének. Illetve érzik ők, de jelenleg a „tűzoltás” köti le minden figyelmüket, és a megelőző intézkedésekre egyszerűen nem tudnak koncentrálni.

Mi lesz, ha a mostani helyzetet nem oldjuk meg három hónap alatt?

A lassú erózió folytatódik. Ezzel párhuzamosan megkezdődik a realitások átalakulása. Drasztikusan csökkenhet a kereslet és a középvezetőket elszívhatják a takarítást visszaszervezők. Ez tovább rontja majd a szolgálati képességeket és erősíti a visszaszervezést, mint egyetlen alternatívát. Ezzel állunk most szemben. Erre kell gombot varrni és nem áll rendelkezésre sem elégséges gomb, sem tű, sem cérna, csak ezek alapanyaga…