20 éves a FŐTÁBLA
Az, hogy legyen a takarítási szolgáltatoknak egy szabványos költségvetés rendszere már sokkal korábban megfogalmazódott, mint, hogy felkértek volna az első szakértői feladatra. Akkor viszont már nem volt kérdéses, hogy létre kell hozni azt, mert a tét nagyon komoly volt. Ez a Miniszterelnöki hivatal takarítási pályázata volt 2002-ben.
Amikor 2000-ben elindult a KonfirMATISZ projekt és arra épülve a MASTER of CLEANING projekt, nagyon fontos szempont volt az árképzés és már a kezdetekben igen nagy igény volt arra, hogy legyen egy saját és szabványos rendszerünk.
Az időtáját forgalmaztunk egy egyszerű programot, amit egy Svédországba szakadt hazánkfia fejlesztett, ez volt a Hangya. Ez egy nagyon jó kis program volt és használható is volt, de volt néhány hiányossága.
A FŐTÁBLA azért született, mert alapvetően az első és legfontosabb igény az volt, hogy olyan rendszert kell a pályázóknak és általában a szakmának átadni, ami tartalmaz minden fontos adatot a létesítménynél és a szolgáltatással kapcsolatban, és aminek a kitöltésével összehasonlítható ajánlatok fognak beérkezni. Ennek nyilvánvalóan volt egy olyan előnye is, hogy a pályázókat belekényszerítette, hogy egy bizonyos logika szerint kalkuláljanak és a „felülről lefelé módszert kövessék”, ami akkortájt az általános szokás volt.
A 2002-ben létrejött anyag eleinte kicsit meglepte a pályázókat, de mindenki vette az akadályt és nagyon szép ajánlatok érkeztek be. A szépet úgy értem, hogy nem voltak bennük irreális számok.
Azóta eltelt 20 év és még 100-nál is több pályázatban szerepelt a FŐTÁBLA, de ma sem mondhatjuk azt, ez egy abszolút elfogadott gondolkodási mód lenne. Ez aztán meg is látszik a piacon, mert sajnos még mindig sok cégvezető van, aki igazából nem tudja pontosan kiszámolni egy adott szolgáltatási csomag díját.
Talán már egy évtizede is meg van annak, hogy a FŐTÁBLA MATISZ irányelv (IR 02) lett és innen kezdve mindenki számára adott, hogy megismerje és kövesse a logikát, de nem mindenki élt vele. A tudás azonban beépült a képzési rendszerbe és már 2014-től a Szolgáltatásvezető vizsgák meghatározó módszerkompetenciája a FŐTÁBLA és azon belül az ALTÁBLA tervek.
A Főtábla kitöltésének van néhány kritikus pontja és ezek közül is a meghatározó az alkalmazandó m2/óra norma. Mivel a megrendelők általában csak tételszemléletben adják meg a takarítandó terület adatait, ez a viszonyszám tételnorma, és mint olyan sok mindentől függhet. Mivel a MATISZ is csak a tárgyi normákat adja meg pontosan és csak megközelítőleg a tételnormákat (nem véletlenül) ezért fontos kérdés, hogy miként jutunk el ide.
Az ALTÁBLA valójában egy hálóterv elkészítésének módszertana, ami napi takarításnál tételnormák meghatározásnál játszik szerepet, viszont nagytakarításoknál ez a meghatározó tervező és kalkulációs rendszer. Csak, hogy tisztán lássunk: egy iroda napi takarítása során több féle feladat van és a felület is különböző méretű, ahol ezeket végrehajtjuk. Ennek megfelelően például egy 25 m2 alapterületű irodában van 2 vagy 3 munkahely, ezekhez tartozik 1- 1 szemetes edény, különböző polcos szekrények, szék és gurulós konténer. A kiürítendő kukák darabszámát és a portalanítandó bútorfelületeket ritkán adják meg a megrendelők és mégis ezekkel is számolni kell, ha ki akarjuk számolni, mi lenne az ideális időráfordítás a feladatra. Tehát mondjuk, van 3 kuka, 30 m2 portalanítandó 180 cm alatti vízszintes felület (asztalok, szekrények, ablakpárkányok) és van még legalább 5 m2 180 alatti függőleges felület, amit szintén portalanítani kell, de csak hetente egyszer, továbbá 25 m2 szőnyegpadló, amit porszívózni kell. Ebből és még esetleg egyéb még nehezebben tervezhető feladatokból, kell összerakni egy irodatakarítási tételnormát.
