Tyúklépésekkel és békaugrásokkal, rákjárásban (Cselédsors I.)

Tyúklépésekkel és békaugrásokkal, rákjárásban (Cselédsors I.)
2020.10.10.

2020-ban nagyjából ott vagyunk, mint 2000-ben. Azért csak nagyjából, mert akkor nem volt mögöttünk 30 év tapasztalat, csak 10 és az sem elég tartalmas. Az utóbbi is lényeges szerepet játszik a történetben. A takarító szakképesítés egyértelműen lekerült a szakmák térképéről, részben persze jogosan.

Ennek megfelelően, ha fejlődni akarunk, akkor most egy és most egy intenzív építkezési programra van szükség. Vagy nem. Ugyanis a szakma egy elég tetemes része nem akar fejlődni. A dinoszauruszok is ezt mondták…

Nézzünk rá a dologra humor nélkül

Anyai nagymamám (született Vajda Mária) 12 évesen kezdett el cselédként dolgozni egy erdélyi szinten is vidékinek számító kastélyban. Ekkor 1920 irtunk és pontosan 100 évvel ezelőtt történt.

Tehát alig 100 éve még egy 12 éves lány simán dolgozott napi 14 – 16 órát, heti 6 napban és tulajdonképpen minden munkát elvégzett, amihez a hasonló státusban lévő felnőtteknek nem füllőtt a foguk, és nem csak azt, amit a ház úrnője kiosztott rá. Ez volt akkor a napi valóság, pedig akkor már meg volt az új és korszerűsített cselédtörvény (Az 1907. XLV. törvényczikk).

A családi sztori folytatása az lett, hogy ez a lány viszonylag gyorsan felismerte, hogy lehet valami kiút, persze nem nagyon tudjuk, hogy mi játszódott le benne nap, minta nap. Ugyanis a karrier szépen ívelt és 18 évesen (1926) már egy marosvásárhelyi magánkórházban amolyan cselédek csoportvezetőféle pozícióba találjuk, majd 25 évesen egy Predeal nevű Román Királyságbeli üdülőhely (Déli Kárpátok) szálódájának gondnoknője. Itt már Nagyapám is komoly szerepet játszik a történetben és szakmailag is izgalmas a történet, mert az öreg gáz-, víz- és villanyszerelő mesterként a szálóda karbantartó, gondnok mindenese. Ez a 30-as évek eleje és viszonylag hosszú időt tölt édesanyám is itt születik 1938-ban.

Visszatérve a mai helyzethez, eltelt alig 100 év és a cselédség intézménye hivatalosan is eltűnt, már a 20-as évek végén megjelentek a cselédközvetítők és akkor még a cseléd maga szerződött, de a háború már csak cégekkel kötöttek megállapodásokat. A cseléd akkor már egyszerű munkavállaló lett. Természetesen sok helyen azért feketén is mentek dolgok, és ez a minden jogi formát nélkülöző foglalkoztatás még a 80-as években is elfordult, erdélyi lányokkal kevésbé, de kárpátaljaiakkal, sokkal inkább. Pontosan úgy, mint 100 évvel ezelőtt, csak már nem az elavult cselédörvény hatálya alatt.

Tehát 2005-ban a takarító szektor egyedülálló történelmi lehetőséget kapott, amivel nem vagy leginkább csak mérsékelten élt és 20 évvel később ez az ajtó most bezárult.

Most megyek képezni/mentorálmi, holnap folytatom.

Vissza

Ír nekem, mond el a véleményed!






A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

Az ÖNKÉPZÉS az egyetlen megoldás

Ha valaki takarításra adja a fejét, ne gondollja, hogy képes lesz hosszú távon előre jutni, ha nem fejlődik szakmailag. Ugyanakkor a fejlődést nem igazán támogatja sem a munkadó, sem az állam és a piac is úgy van vele, hogy olyan keveset költ a takarításra, amilyen keveset csak lehet.
Ebben a kétes helyzetben a személynek kell eldönteni, hogy mit szeretne megvalósítani, hova akar eljutni. A célt neki kell kitűzni és ezért 100%-ban felelőséget is kell vállalnia. Senki nem fogja ebben támogatni, csak magára számíthat.
Aki nem fejlődik az elsorvad, ez  a természet egyik legfontosabb törvénye. 

Üdv a tisztaság világában

Azt gondolom, hogy a takarítás, a társadalmi megítélésétől függetlenül, a világ legszebb szakmái közé tartaozik. Nem csak szép, hanem hasznos is, bár ezt nekünk állandóan ismételgetni kell.  Kétségtelen az is, hogy a szakma 30 - 40 évvel ezelött nem így nézett ki és nem is tudta azt, amit ma tud. Az utobbi 10 évben pedig a fejlődés még erőteljesebb volt, a technológiák rendelkezésre állnak, viszont nagy kérdés, hogy a keresleti piac igényili-e, megfizeti-e öket?
A jövő kétségtelenül, majd minket igazol. Már a jelen is, de ez még nem mindenkiben tudatosult. Alapvetően három dolog szükséges ehhez: 1) a szolgáltató cégekenek fel kell nőni a feladathoz és olyan garanciákat kell, hogy adjanak, ami meggyözi a megrendelőket arról, az ÚJ IDŐK eljöttek. 2) a beszállítói piacnak is alkalmazkodni kell az új helyzezthez és úgy kell megszervezniűk a működésüket, hogy hatékonyan tudják kiszolgálni a szakmát. 3) a megrendelőknek sokkal tudatosabban kell majd tendereztetni és vállogatni, mert amit jelen pillanatban a letöbben csinálnak az a kontraszelekció biztos receptje.

Szakanyag megrendelő















A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!