Mindez annak kapcsán jött felszínre, hogy tegnap hosszasan beszélgettem Gorbai Attilával és alapvetően az volt a mindkettőnk meglátása, hogy a következő évek kihívásai egészen mások lesznek, mint ahogy ezt egy-két évvel ezelőtt láttuk.

A szakmai közbeszéd nem túl szofisztikált és nem nagyon van szem előtt az sem, hogy a középvezetőkkel szemben támasztott elvárások célravezetők vagy nem. Nyilván fontos kérdés az is, hogy a középvezetők milyen szakmai szinten vannak és mennyire naprakész a tudásuk?

Attila abban látja az előrelépést, hogy a jövőben egy forgalmazó cégnek sokat kell majd foglalkozni ezzel a témakörrel is. A gépesítés szükségszerűsége benne van a levegőben, de ezzel párhuzamosan a takarító állomány nem igazán készült fel arra, hogy gépet adjunk a kezébe. Ugyanakkor a jövő hatékonysági kényszerei, egyrészt a megrendelők költségvetési korlátai, másrészt a munkaerő-kínálati helyzet ezt elkerülhetetlenné teszi. Mindez persze egy más kultúra meghonosodását is szükségszerűvé teszi. Egy mondatban lehet, hogy a jövő takarítója, egy olyan valaki lesz, aki ma semmit sem tud a takarításról, de alkalmas erre az új megközelítésre. Ekkor aztán belép a nagy humán erőforrás menedzsment kérdés, hogy: mennyi idő alatt tudjuk ezt az embert „helyzetbe” hozni?

Attila május 28-án szervez egy rendezvényt. Ez valami újnak ígérkezik. Erre szeretném felhívni a középvezetők és szakemberek figyelmét. Részletek itt!