Tulajdonképpen most vagyok a második 4 hónapos terv felénél. A következő két hónap elsősorban abból a szempontból lesz izgalmas, hogy a kitűzött cél, az önképző 1 000 fős létszáma megvalósul-e. Tulajdonképpen sokat gondolkodtam azon, hogy ez jó cél-e, de aztán a beszélgetések meggyőztek arról, hogy a kérdés inkább úgy tevődik fel: kit és mennyire inspirál ez a lehetőség?

Ebben a 6 hónapban jó néhány embert ismertem meg. Nemrég ért véget a FELÜLETSPECIALISTA és ma kezdődik a DÍJKÉPZŐ tréning. Azt gondolom, hogy elég mozgalmas a helyzet és látom, hogy van pár igen ambiciózus cégvezető, akik egészen határozottan haladnak előre a szakmaiság terén. Számomra ez most szinte olyan, mint a 2000-es évek eleje, bár akkor nagyobb számban jelentek meg körülöttem az elkötelezett emberek. Persze az idők folyamán kiderült, hogy ezek közül párat félreismertem, na de ki nem.

A mai helyzet természetesen abban is más, hogy egyrészt más időket élünk, aztán lényegesebben több tapasztalatom van szakmai és emberi téren is. Másrészt, abból a szempontból is teljesen más a helyzet, hogy ma egészen más szakmai kínálatot tudok megjeleníteni, mint 20 évvel ezelőtt. Továbbá elindult egy két kísérlet is, és valószínű, hogy a jövő év elején már kezd majd kibontakozni, hogy mire van a legnagyobb szükség és kire lehet majd számítani abban, hogy elindul azon az úton, amin most egyedül vagyok.

Félreértés ne essék, azt hiszem, két fontos dolog van. Az egyik, hogy az elmúlt 20 évben ténylegesen kinőtte magát néhány ragyogó szakember, akikről tényleg elmondható, hogy mesterei a szakmájuknak, viszont egoizmusuk sem ismer határokat. Szóval vannak már a piacon jó szakemberek, ami viszont hiányzik az a szakmai közösség, az egymás elismerése, vállalása. Nagy probléma, hogy mindenki azt gondolja magáról, hogy félisten és más pedig mindenki csak ugatja a szakmát. A jövő tehát el kell, hogy mozduljon abba az irányba, hogy megjelenjenek a szakmai társadalom érdemi kulturális alapjai.

Ti ezt, hogy látjátok?