A dolog lényege, hogy 8 000 méter fölé menni oxigénpalack nélkül, de azzal is nem semmi. Az önmagában, hogy az ember ott van már életveszélyes. Aki pedig legalább egy 2 000 méteres hegyet megmászott a saját lábán az el tudja képzelni, hogy 8 000 méter fölé menni egyáltalán nem hétköznapi dolog. Ezért is olyan nagy a késztetés és olyan nagy a kihívás.

Erős Zsolt is megpróbálta és világhírnévre tett szer azzal, hogy 14 év leforgása alatt 10 db. 8 ezrest mászott meg, amiből az utolsó kettőt műlábbal. Ez fantasztikus teljesítmény és tulajdonképpen az emberi teljesítőképesség határán van.

Viszont kevesebb szó esik azokról az emberekről, akinek napi munkája az, hogy ezeket a derék hegymászó hősöket segítsék, és akik valójában lényegesebben komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ezek a remek sport teljesítmények megvalósuljanak. Ők a serpák, azok a hegyi emberek, akiknek ez a munkájuk, cipelik a csomagokat, kirakják a köteleket, áthidalják a szakadékokat, szállítják a friss oxigénpalackokat, tehát 100%-ban kiszolgálják az úri hegymászó közönséget. Ők aztán rendkívüli különleges emberek, aki valójában együtt élnek és együtt lélegzenek a heggyel.

Az elmúlt évek egyik nagy dobása az volt, amikor egy ilyen serpa, név szerint Nimsdai Purja, aki évekig a legendás hegyivadász egység a Gurcka tagja volt gondolt egy nagyot és serpa barátaival együtt azt mondta, hogy, persze szépek ezek a mázsások, és tisztelünk minden nyugati alpinistát, aki 1, 2, 5 vagy 10 nyolcezrest megmásznak, de mi ennél egy kicsit többek vagyunk.

Mi megmásszuk a földgolyó mind a 14 nyolcezresét 7 hónap leforgása alatt!

A „projekt possible” 2019-ben valósult meg és a legényeknek 189 nap kellett, hogy a földgolyó összes 8 000 feletti csúcsát megmásszák. Ilyen teljesítmény nem először fordult elő a világtörténelemben, csak hát Reinhold Messner dél-tiroli hegymászónak 8 év kellett ehhez a mutatványhoz. Az már csak hab a tortán, hogy beleférjenek az időkeretbe a K2-tőt télen mászták meg.