A szerveződés célja, hogy ütemet adjon a megismerésnek, megértésnek és alkalmazásnak, annak érdekében, hogy alkalmasakká váljunk a megjelenő feladatokra, legyenek azok szigorúan szakmaiak vagy szakmapolitikaiak.

Az új szerveződés távlati célja, hogy megteremtse azt a szakmai közeget, amiben részben a szakemberek együttműködésével részben a megrendelői piac bevonásával „legyártja” azokat a fontos és nélkülözhetetlen belső sztenderdeket, kvázi szabályozásokat, irányelveket és hiánypótló szakmai anyagokat, amik szükségesek a szakma fejlődéséhez. Mert ennek jelenleg az egyik legnagyobb akadálya, hogy a piaci szereplők éj nappallá téve azon dolgoznak, hogy túléljenek a piacon és nem nagyon érnek rá arra, de ugyanakkor fel sem fogják a jelentőségét annak, hogy bizonyos szakmai anyagok megalkotásával a saját megítélésüket tennék jobbá és saját munkájukat tennék könnyebbé, hatékonyabbá! Ennek ellentéte sem tudatosodik, tehát ha ezeket a feladatokat nem végezzük el, hiba dolgozunk és csak „mocsárra építkezik”.

Az egyelőre csak elkötelezettségi szinten lévő személyi fejlesztési kör célja, hogy a szaktudás elérhető és kézzel fogható legyen. Mindenki gondolhatja, hogy eljutott egy bizonyos szakmai szintre és innen már nem nagyon van tovább, vagy rendkívül nehéz továbblépni. 

A csoport életre hívásának oka, az alapító azon feltételezése, hogy azért nem megyünk egy és teljesen jó irányban és nem is haladunk elég gyorsan, mert még mindig nem tudunk mindent, amit tudnunk kéne!

Lassan 30 éve ízlelgetem, tanulgatóm és fejlesztgetem a takarítási szakmát illetve próbálom megérteni a takarító vállalkozót és a munkavállalót. Magyarországon már több mint 15 éve bevezettük a Tisztítás-technológia fogalmát. Ausztriában a gyűjtő megnevezés: Homlokzat, műemlék és épülettakarítás/tisztítás. A németek csak épülettakarítónak nevezik. Az alapvető hipotézis szerint nyilván kérdés lehet az is, hogy én magam ténylegesen tudom azt, amit tudnom kell, hogy ez a csoport elérje célját?