EKKezdjük a takarítók napjával. Még a nyár elött született határozat az időpontról, de nem volt megállapodás a programról. Kezdetben valami nagy felvonulást akaratunk csinálni, de aztán valahogy alábbhagytak az indulatok.

Ma viszont már elérkeztünk ahhoz a kritikus ponthoz amikor ezzel foglalkozni kell!

Miért fontos és érdekes egy ilyen nap? Először is, nagy kérdés, hogy jok-e a statisztikák? Vagyis ténylegesen is mindössze 34 000 takarító van Magyarországon? Nyilván ezek a bejelentett munkavállalók, azonban vizsgálhatjuk a dolgot úgy is, hogy tágabb értelemben ki számít takarítónak?

Ki vallja magát takarítónak?

Tehát van egy biztosnak tekinthető pont és vannak egyéb adatok. nyilván fontos lenne, hogy pontosan tudjuk, hogy a szektor hány embert foglalkoztat és itt fontos lenne az, hogy ebből mennyi a takarító, mennyi a középvezető és mennyi a cégvezető. Azonban valószínű, hogy ez csak egy hosszútávú terv része lehet.

Jelen pillanatban az mondhatjuk, hogy a szektor a körülmények hatására folyamatosan csökken. legalábbis a statisztikaijáig nyilvántartott munkavállalók tekintetében. Ezzel párhuzamosan a vállalkozások száma enyhén növekszik és a cégek árbevétele is, sőt még az adózás előtti nyereségük is, legalábbis a NEMZETI CÉGTÁR publikusan elérhető statisztikái szerint. Ennek megfelelően azt mondhatjuk, hogy a Magyarországon foglalkoztatott takarítók bár számuk 2019-ben majdnem elérte a 40 000-et mára, talán a pandémia és egyéb okok miatt visszaesett 34 000 főre. Ez a biztos pont.

Azt nem tudjuk, hogy ezzel párhuzamosan az egyéni vállalkozók száma miként alakult és azt sem, hogy a KATA szigoritásokat követően milyen változások jönnek, de egyelőre azt mondhatjuk, hogy ez az állapot.

A KSH adatai szerint a jelenlegi foglalkoztatottak száma 4 584 600, ami egyben azt is jelenti, hogy a foglalkoztatottak 0,6%-a takarító. Tehát Magyarországon 1 000 dolgozó emberből 6 fő dolgozik takarítóként. Ez nyilván mutatja a szakma jelentőségét vagy éppen jelentéktelenségét. Minden esetre ez csak statisztikai adatok és nem ismerünk minden számot. Tény az, hogy a fejlett országokban ezek a számok magasabbak és ott az egyéni villózások száma pedig alacsonyabb. A 83 milliós Németországban például 700. 000 emberről beszélnek, akiket a takarító szektor foglalkoztat. Csak egyszerű matek, hogy ha ott van 40 millió munkavállaló, akkor a szám 1,7%, tehát egészen más arányokról beszélünk.  

Visszatérve az alapokhoz, mondjuk, hogy vagyunk 34 000-en, a kérdés tehát az, hogy megmutatjuk-e magunkat a társadalomnak vagy rejtőzködünk a jövőben is és sírdogálunk, hogy alacsony szinten van a társadalmi megítélésénünk.