"ÚJ SZAKMA SZÜLETIK"
2013.01.14.
A szakirodalom alapvető fontosságú egy szakma életében. Továbbá meghatározó kérdés az is, hogy a tudás ne csak a vezetők fejében legyen meg, hanem a végrehajtók is birtokolják. Ez …
Különkiadás 2022/1
A takaritz.hu különkiadás egy a 2022-es év kísérletei közül és alapvető célom, hogy minden cégvezetőnek vagy akár középvezetőnek havi rendszerességgel álljon a rendelkezésére egy tudás csomag, amit aztán úgy oszthat meg beosztottjaival, ahogy azt üzlet- és humán politikája megkívánja. Természetesen a magazin széles körben találhat célközönséget a takarító munkatárstól a létesítmény felelős üzemeltetőéig.
Semmilyen korlát nincs arra vonatkozóan, hogy ki rendeli meg a kiadványt és arra sem, hogy egyben vagy részletekben hogyan adja tovább. Az alapvető és végső cél, hogy a tudás minden a szektorban résztvevő, azzal szorosabb kapcsolatba kerülő, személyhez jusson el.
A 2005-ben alapított és 2010-ben megújult blogom, a www.takaritz.hu 2022 januári statisztikája ugyan jobb volt, mint a 10 éves januári átlag viszont ahhoz képest, hogy mekkora a szakma még mindig nem lehetek elégedett. Bár jelenleg ez a legnagyobb és legolvasottabb szakmai média, még mindig 1%-alatt van az olvasottsága a teljes szektorra vetítve. Természetesen az is nagy kérdés, hogy a szakmán belül lévő embereknek milyen igényeik vannak a saját fejlesztésükkel kapcsolatban, de töretlen optimizmussal gondolom, hogy ez bármilyen szinten is van, a következő években jelentősen fog javulni.
Mindezeknek megfelelően 2022 januárjától léptem egy merészet és a blog mellett egy szerkesztett és korlátozások nélkül nyomtatható havilappal is jelentkezem!
A havilap a blog naplója is egyben, de tartalmaz még tananyagot és különböző színes híreket is, sőt ha majd lesznek szponzorok, akkor hirdetéseket is. A nagyon ambíciós elképzelés szerint ez egy 100 oldalas dokumentum lesz minden hónapban és PDF formában kerül majd terjesztésre, előfizetéses rendszerben.
Tehát, aki gondolja, majd saját költségén kinyomtathatja (akár színesben is) és lefűzheti és/vagy könyvbe kötetheti, mert ez egy sokat ígérő anyag lesz. Sőt mi több ajándékba is adhatja megbízóinak, mert ezzel talán előbbre lép abban, hogy a megrendelő megértse a takarítót, a takarító szolgáltatást, sőt magát a szektort. Ugyanakkor ez a periodika hasznos tananyag adatbázist is képezhet és döntés szerint, ennek részei vagy az egész továbbítható a középvezetőknek vagy a végrehajtó állománynak. Nyilvánvalóan minden előfizető névre szóló köszönettel kapja meg a magazint és azt gondolom, hogy az is jelenthet majd valamilyen presztízsértéket, hogy az a személy, akinek továbbküldték, hogyan értékeli majd küldőt.
Hogy néznek ki a távlati célok?
Talán dilemma, vagy csak egy az operatív kérdések közül, hogy miként kell tekinteni a takarítói társadalomra és kell-e azt célközönségekre osztani, vagy sokkal fontosabb lenne a plenáris kommunikáció és mindenkit fel kéne hozni egy bizonyos szintre. A statisztikák szerint minimum 40 000 ezer emberről beszélünk, amiben nincsenek benne az egyéni vállalkozók. Tehát félve írom le, de ez durván 4 000 cég, 5 000 is lehet, ha az egyéni vállalkozókat is ide sorolom és kb. 2 vagy 3 000 cégvezető az legalább 40 vagy 50 000 szakember.
Félve írom le, mert nem biztos, hogy mindenki azt gondolja-e magáról, hogy ennek a közösségnek szerves része és/vagy, hogy ez egy olyan közösség, ami valójában is létezik. Sőt lehet, hogy jelenleg nincs is olyan szakmai tudat, ami takarítót, középvezetőt, vállalkozó és menedzsert stabilan szakmai szempontból összetart.
A felső 1 000, a szakma elitje
Tehát, ha durva megközelítésben egy 50 000 fős szakmai társadalomról beszélünk akkor két nagy kérdés is felmerül, mekkora ebből az állódó mag és mekkora az elit?
Erre lehetnek különböző válaszok, ha abból indulunk ki, hogy hányan fizetnének elő egy szakmai magazinra, vagy hányan lépnek be egy szakmai szervezetbe illetve hányan aktívak. Továbbá kiindulhatnánk abból is, hogy hányan számítanak sikeresnek ebben a szektorban és persze nagyon nyitott kérdés az is, hogy miben mérjük a sikert. Aztán csinálhatnánk a válogatást úgy is, hogy kik a leg aktívabbak, vagy ki a szakértők, kik publikálnak vagy éppen, kik azok, akik úgy dolgoznak a szakmában, hogy megvan hozzá a formális szakmai végzettségük is. Nem utolsó sorban pedig nézhetjük azt is, hogy kik a legnagyobb szereplők és persze azt is, hogy mi van a sikerük mögött.
Nehéz feladatra vállalkozik az, akik ebben bármiféle rendet keres vagy akar csinálni, a kihívás tehát adott.
1996 decemberében, amikor megalapítottuk a TisztaTérTechnológia magazint az volt az alapgondolat, hogy a kell valamilyen média, ami a szakmát „összerántja”, képvisel egy szellemiséget, ami a különböző szakembereken keresztül valamilyen szinten vezérli a szakmát, de leginkább teremt valamilyen kultúrát, vagy legalábbis megalapozza azt, vagy legalább elősegíti annak alakulását. 1998-ban, amikor megalakítottuk a GTE Tiszta Tér Technológia szakosztályt, az volt a cél, hogy létrejöjjön egy olyan szakmai szervezet, ami keretet ad a szakmai céloknak. 1999-ben, amikor körülbelül 30 cégvezetővel megalakítottuk a MATISZ egyesületet az volt a kimondott cél, hogy legyen az állam által elismert szakma a takarító. 2004-ben, amikor meghalkítottuk a BKIK Tisztítás-technológiai szakmai osztályt az volt cél, hogy felkészüljünk arra, hogy miként kell viselkedni a szakmának egy olyan új helyzetben, hogy a takarítás szakma! 2007-ban, amikor a MATISZ a 4 éves „polgárháború” után újraszervezésre került az volt a cél, hogy megvalósuljon a valódi szakmai önkormányzat. Mindez majd 30 évvel ezelőtt indult és mára, minden erőfeszítés mellett ott vagyunk, ahol vagyunk. Nem mondanám, hogy ott vagyunk, ahol a part szakad, de minden esetre lehetnénk előbbre is. A helyzet egyáltalán nem ítélhető egyértelműen kudarcnak, vannak egészen komoly eredmények. Azonban tényleg nem egy fergeteges sikerstory, hanem sokkal inkább egy sérelmekkel és tanulságokkal teli történet
Nyilván voltak hibák és zsákutcák is rendszerben, de mindezekkel együtt azért le is tettünk valamit arra a bizonyos asztalra. Igen, és még lesznek is, mert amit itt páran csinálunk, lassan 30 éve, azt ebben a szakmában előttünk senki nem csinálta és nincsenek követhető tapasztalatok.
Ezért most nem a történelmet szeretném elemezni, hanem sokkal inkább a jövő az, ami a legfontosabb. A takarítás szakma lett, az állam elismerte és nem csak a végrehajtót, hanem a vezetőt is. Ezzel tudunk, most mit kezdeni erre építhetünk valamit. Mindezeknek megfelelően 2022-ben jó néhány projekt vár megvalósításra és/vagy kiteljesedésre. Természetesen akkor történik valami, ha ebből az 50 000 emberből legalább 10 000 azt gondolja, hogy minimálisan is, de jelen kell lennie a folyamatokban és ebből 10 000-ből pedig legalább 1 000 erőfeszítéseket is tesz azért, a sorsunk nagy kereke gördüljön egyet előre.
Tehát, nagyon sok minden elő van készítve, de ezeket meg kell tölteni tartalommal, ha ebben előre tudunk lépni, akkor egy olyan évet zárhatunk, ami előbbre és fennebb visz. Én úgy látom, hogy ha ez megvalósul, akkor ez az év, a szektor eddigi legjobb éve lesz.
