A „tiszta kép” című cikkhez rengeteg hozzászólás, telefonhívás érkezett. Van, aki felfogta, hogy ez a valóság és nincs benne semmi pejoratív és egyik csoport sem tekinthető felsőbbrendűnek. Viszont meghatározó lehet abból a szempontból, hogy milyen prioritások érvényesülnek.

Nézzük a menedzser definícióját, ahogyan azt Dr. Poór Ferenc látja. „A menedzser az a személy /az a vezető/, akinek elgondolásai és cselekvése befolyásolja a vállalkozás. szervezet /intézmény/ tevékenységét, fejlődését, üzletpolitikáját. A menedzser olyan személy, akinek megadott időn belül el kell érnie a célként meghatározott eredményeket a rendelkezésre álló erőforrások személyi, műszaki, pénzügyi hatékony felhasználásával. A menedzser szótári /értelmező szótári/ alapjelentése: igazgató, vezető. A gazdasági szervezet szakmai egységeinek vezetőit napjainkban általában menedzsernek nevezik (HR menedzser, értékesítési menedzser stb.). Napjainkban túl sok munkakört betöltőt neveznek valamilyen menedzsernek, gyakran ezek a munkakörök tartalma nem illeszkedik a fogalomban meghatározott elemekkel.”

Mindezt kiegészítve vagy árnyalva még elmondhatjuk, hogy sok menedzsernek nincs klasszikus menedzseri végzettsége (MBA) sőt sok esetben még felsőfokú végzettsége sem. Viszont nem véletlenül tud megmaradni a pályán és ez elsősorban azért van, mert van hozzá tehetsége, és ha értelmes és elég tudatos is, akkor jól rendszerezte a tapasztalatait, ami adott esetben felérhet egy jó képzettséggel. Nyilván egy adott ponton túl van jelentősége a formális diplomának is, az sem mindegy, hogy az ember azt hol szerezte.

Tehát mindezt összefoglalva, a menedzser igazgatja a folyamatokat és az embereket és nem törvényszerű, hogy értenie kell minden szakterülethez, hiszen amihez nem ért, oda felveszi a megfelelő szakembert.

A probléma itt türemkedik ki. Mi van akkor, hogy ha egy olyan szakterületen, mint például a tisztítás-technológia nem nagyon áll rendelkezésre szakember, vagy nem elégséges mennyiségben vagy a helyzetnek nem megfelelő szakmai szintű?

OK, térjünk át a mesterre. A mester a latin magiszterből jön, ami vezető tanárt jelent. A vezetést itt úgy kell értelmezni, vezeti a tanulót a tanulás útján. Tehát a mester iparos, kézműiparos szakember vagy szakértő/szaktekintély, esetleg műértő vagy művész, aki egyben tanító, mentor és példakép. A Céhes mester XIII-ik századtól a XIX század végéig egy olyan „vállalkozó” volt, aki egy szakterület teljes keresztmetszetét és minden folyamatát ismerte. Pl. kibányászta az agyagot, megkorongolta, megfestette és kiégette, majd elvitte a piacra és eladta. Azonban ezek élőt 5 - 8 évig tanonc, inas és segéd volt, majd látott egy kis világot (ipari kémkedés hajnala) és csak akkor kapta meg a mesteri címet, ha visszajött és az adott város céhmesterei előtt be tudott mutatni valami innovatív és új terméket. A mesteri címet a konkurencia adományozza.

Gondolom nyilvánvaló, hogy a mester el tudja látni a feladatot és meg is tud tanítani embereket a feladat ellátására és gondolom az is egyértelmű, hogy el is tudja irányítani az embereket, tehát minden gond nélkül tekinthető menedzsernek is.

A gond inkább ott van, hogy egy kezdő szakember mesterré válása nem olyan egyszerű és nem is rövid idő (kb. 10 – 15 év). Ugyanakkor a mester címet csak akkor kapja meg, ha van egy megfelelő közeg, ami azt megítéli neki. Ha nincs ilyen közeg, akkor ö csak informálisan lehet mester, ami nyilván lehet probléma.

Ezzel szemben menedzser bárki lehet, aki vezetőként irányít valamit. Sok féleképpen válhat vezetővé valaki, nem feltétlenül érdemei alapján. Nyilván később tanul, fejlődik, mert ha nem, akkor nem lesz eredményes és elbukik.

Szóval, mint látjátok, a tudatos embereknél a törésvonal nem véletlenül van, mert a két megközelítés valójában két féle út és mivel a takarítás nem szabályozott szektor mesternek lenni nem csak azért nehéz, mert sokat kell tanulni és tapasztalni, hanem azért is, mert formálisan még nincs mód azzá válni és előjogok sincsenek, ami majd helyzetbe hozzá. Aki ezen az úton vannak, azokat elsősorban a szakmai tudat hajtja. Eközben Ausztriában vagy Németországban, ha egy takarító cégnek nincs, mestere vagy maga a cégvezető nem mester, jogszabály szerint nem szolgáltathat cégeknek, csak magánembereknek.