Kecske, szemét vagy művészet?

Kecske, szemét vagy művészet?
2020.07.26.

Sok minden van a világban, ami nem az, aminek látszik. Az is lehet, hogy minden, amit érzékelünk, azt valójában olyannak látjuk, amilyennek mi magunk láthatjuk. Tehát mindez nem tudatosság kérdése, hanem csak egyszerű reflexek. Nagy különbség van tehát az érzékelés és az észlelés között.

Az észlelési folyamat maga az okos tanulás. Méghozzá olyan tanulás, aminek eredménye hosszú távon is megmarad, és ennek megfelelően meghatározza, hogy a hallgató milyen értékeket tekint fontosnak és milyen szakmai kultúrát honosít meg maga körül. Az érzékelés is hosszan hat, a feltételes reflexek kialakulásával, azonban ebben az esetben nincs megértés (csak reakció) és nem merül fel az elfogadás kérdése sem, tehát ez inkább csak kondicionálás és nem szükséges hozzá sok értelem. Az észlelési folyamat ennél sokkal több és emberibb.

A jövő nagy feladata, hogy megfelelő szakmai hozzáértésről adva tanúbizonyságot, meggyőzzük a társadalmat, hogy a takarítás valódi szakma semmivel sem alávalóbb másoknál.

A felnőtt tanuló (különösen, ha a már dolgozik a szakmában) – megfigyeléseim szerint – a tanulási folyamat során figyelmét, legtöbbször nem is tudatosan, egy meghatározott sorrendben összpontosít a különböző mérföldkő jellegű szempontokra. Ezek azért mérföldkő jellegűek, mert a soron következőre csak akkor lehet megfelelően figyelni, ha már az előző megvalósult/kielégítésre került. Átugrásra, kikerülésre nincs mód, a tudáshoz nem vezet „egy rövidebb út”. Ez a folyamat az esetek döntő többségében nem tudatos, de azzá tehető.

Az előbbiekben említett szempontok láncszerűen alkotják az Észlelési folyamatot. Ha a folyamat során valamelyik szempont/stáció nem szolgáltat a tanuló személyes elvárásai szerint információt/érzést/eredményt, az érdeklődés és egyben az észlelés megszűnik, a folyamat leáll. Ezért az alapvető irányelv az, hogy ha elakadást érzékelünk, lépjünk vissza egy „láncszemet”, próbáljuk meg mi magunk, esetleg kérjünk segítséget, hogy más szempontból is meg tudjuk vizsgálni/látni/láttatni az adott tudáselemet, fokozatot.

Vissza

Az ÖNKÉPZÉS az egyetlen megoldás

Ha valaki takarításra adja a fejét, ne gondollja, hogy képes lesz hosszú távon előre jutni, ha nem fejlődik szakmailag. Ugyanakkor a fejlődést nem igazán támogatja sem a munkadó, sem az állam és a piac is úgy van vele, hogy olyan keveset költ a takarításra, amilyen keveset csak lehet.
Ebben a kétes helyzetben a személynek kell eldönteni, hogy mit szeretne megvalósítani, hova akar eljutni. A célt neki kell kitűzni és ezért 100%-ban felelőséget is kell vállalnia. Senki nem fogja ebben támogatni, csak magára számíthat.
Aki nem fejlődik az elsorvad, ez  a természet egyik legfontosabb törvénye. 

Régebbi írások

Ki-Kicsoda a takarító szektorban



A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

Üdv a tisztaság világában

Azt gondolom, hogy a takarítás, a társadalmi megítélésétől függetlenül, a világ legszebb szakmái közé tartaozik. Nem csak szép, hanem hasznos is, bár ezt nekünk állandóan ismételgetni kell.  Kétségtelen az is, hogy a szakma 30 - 40 évvel ezelött nem így nézett ki és nem is tudta azt, amit ma tud. Az utobbi 10 évben pedig a fejlődés még erőteljesebb volt, a technológiák rendelkezésre állnak, viszont nagy kérdés, hogy a keresleti piac igényili-e, megfizeti-e öket?
A jövő kétségtelenül, majd minket igazol. Már a jelen is, de ez még nem mindenkiben tudatosult. Alapvetően három dolog szükséges ehhez: 1) a szolgáltató cégekenek fel kell nőni a feladathoz és olyan garanciákat kell, hogy adjanak, ami meggyözi a megrendelőket arról, az ÚJ IDŐK eljöttek. 2) a beszállítói piacnak is alkalmazkodni kell az új helyzezthez és úgy kell megszervezniűk a működésüket, hogy hatékonyan tudják kiszolgálni a szakmát. 3) a megrendelőknek sokkal tudatosabban kell majd tendereztetni és vállogatni, mert amit jelen pillanatban a letöbben csinálnak az a kontraszelekció biztos receptje.

Szakanyag megrendelő























A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!