Az észlelési folyamat maga az okos tanulás. Méghozzá olyan tanulás, aminek eredménye hosszú távon is megmarad, és ennek megfelelően meghatározza, hogy a hallgató milyen értékeket tekint fontosnak és milyen szakmai kultúrát honosít meg maga körül. Az érzékelés is hosszan hat, a feltételes reflexek kialakulásával, azonban ebben az esetben nincs megértés (csak reakció) és nem merül fel az elfogadás kérdése sem, tehát ez inkább csak kondicionálás és nem szükséges hozzá sok értelem. Az észlelési folyamat ennél sokkal több és emberibb.

A jövő nagy feladata, hogy megfelelő szakmai hozzáértésről adva tanúbizonyságot, meggyőzzük a társadalmat, hogy a takarítás valódi szakma semmivel sem alávalóbb másoknál.

A felnőtt tanuló (különösen, ha a már dolgozik a szakmában) – megfigyeléseim szerint – a tanulási folyamat során figyelmét, legtöbbször nem is tudatosan, egy meghatározott sorrendben összpontosít a különböző mérföldkő jellegű szempontokra. Ezek azért mérföldkő jellegűek, mert a soron következőre csak akkor lehet megfelelően figyelni, ha már az előző megvalósult/kielégítésre került. Átugrásra, kikerülésre nincs mód, a tudáshoz nem vezet „egy rövidebb út”. Ez a folyamat az esetek döntő többségében nem tudatos, de azzá tehető.

Az előbbiekben említett szempontok láncszerűen alkotják az Észlelési folyamatot. Ha a folyamat során valamelyik szempont/stáció nem szolgáltat a tanuló személyes elvárásai szerint információt/érzést/eredményt, az érdeklődés és egyben az észlelés megszűnik, a folyamat leáll. Ezért az alapvető irányelv az, hogy ha elakadást érzékelünk, lépjünk vissza egy „láncszemet”, próbáljuk meg mi magunk, esetleg kérjünk segítséget, hogy más szempontból is meg tudjuk vizsgálni/látni/láttatni az adott tudáselemet, fokozatot.