A takarítás nem karrier. Egyrészt monoton, unalmas és nem is igazán megbecsült. Természetesen ezért senki mást nem lehet hibáztatni, mint magát a szakmát. Természetesen az már nagyon jó jel, ha vannak elvárásaink, vagy, hogy panaszkodunk. Ez az első lépés abból az 1 000-ből, amit még meg kell tenni.

A társadalom olyan amilyen, a szakmának kell változni és ezt követően a társadalom megítélése is változni fog. Negyedszázad szélmalomharc után úgy látom, hogy vannak eredmények, azonban ha több eredményt szeretnénk, akkor több erőfeszítést is kell tenni.

A magam részéről 2022-ben igyekszem a hiányzó szakmai és szakmapolitikai tudást beszerezni és megosztani. Minden ez nincs ingyen, de ugyanakkor azt is mutatja nekem, hogy mik azok az irányok, ami felé érdemes menni és mi az, amit kategorikusan elutasítotok. Persze ez egyben egy nagy csapdahelyzet is, hiszen ha én pontosan látom, hogy valami fontos lenne, de bennetek ez még nem tudatosult, akkor mi legyen a teendő? El kell engedni, vagy félre kell tenni, vagy minden visszajelzés ellenére nyomni kell, mert ez a lehető leghasznosabb? Nagyon nehéz kérdések!

A világban jelenleg nagy változások zajlanak. Minden szinten és minden területen, a takarító szektorban is. A COVID 19 nem azt és nem úgy hozta a takarító cégeknek, amit eleinte vártak, vagy, ahogy a cégvezetők az elképzelték. Azonban sok mindent előrehozott, amiről azt gondolták, hogy 5 vagy 10 év múlva lesz aktuális.

Minden országban a helyzet sajátos. Nyugat Európában jól bevált modell szerint zajlik az szektor szintű élet, Kelet Európában még folyik az útkeresés. Magyar viszonylatokban erőteljes a megosztottság és a bizonytalanság kell-e nekünk az ágazati szintű szabályozás vagy nem. Nyilván ez lehet jó és nagyon kegyetlen is. Azonban lehet az is, hogy ami elsőre nagyon rossznak látszik, az rövid időn belül megtisztítja a piacot és kialakítja a gazdaságilag egészséges és fenntartható helyzetet.

Mindenki más szemszögből nézi a dolgokat

Ha legalulról indulunk, akkor az tény, hogy nincs belépési küszöb. Vagyis bárki gondol egyet és alapíthat egy céget és elkezdhet működni a piacon. Ez egy felöl jó, mert senki sincs korlátozva semmiben, másfelől meg, még sem jó, mert a piacban nincsenek kiforrott módszerek arra vonatkozóan, hogy mi az, az ajánlat, ami hihető és mi az, ami nem. Ez természetesen elsősorban azon cégek, vállalkozások problémája, akik durván 150 – 200 milliós éves árbevétel alatt vannak. Ezen a szinten ez egy dzsungelharc és a megrendelők 70 – 75%-ának tényleg csak az ár számít. Ebben a kategóriában durván 1 000 – 1 500 cég és legalább ennyi egyéni vállalkozó küzd. Ezen kapacitások kisebb része (10 – 15%) nagyobb cégek alvállalkozója, egy másik 20 – 25% stabilan szerves része egy területnek (valójában olyan mintha alkalmazott lenne, csak szerződésre fizetik) és a maradék 60 – 70% napi „véres harcokat” vív a túlélésért, megpróbálják hamis ígéretekkel elszedni egymás munkáját és/vagy elcsábítani az embereit. Ennek a szegmensnek a képzeletbeli felső határa a stabilan 40 - 50 ember heti 40 órás foglalkoztatása. Aki ezt a szintet átlépi, az már egy kicsit másképpen látja a szakmát.

A problémák is sokfélék

Minden vállalat vagy vállalkozás életében vannak általános és specifikus problémák. A specifikus problémák részben abból a mértből és a szervezeti struktúrából adódnak és nyilván fontos kérdés, hogy a cégvezető mennyire van szakmailag is a helyzet magaslatán. Itt meghatározó, hogy a takarítás milyen szegmensében aktív és mennyi és mekkorák a szakmai kihívások. Vagy mennyire érzi magát kényszerhelyzetbe?

Magam részéről úgy látom, hogy az igények, lassan de biztosan növekednek a kereslet és a kínálati oldalon nagyjából egyformán. Ami most nagyon hiányzik, az egy objektív visszaigazolás, hogy ki hol tart. Ez a cégek vonatkozásában is, de a munkavállalóknál is. Ha ezt nem tudjuk megteremteni a fejlődés, aminek vitatható a sebessége LASSULHAT.

Gondolkodjunk el ezen és vágjunk bele a 2022-es nagy kalandba. Számomra ez egy különleges év lesz, mert megelőzi a 23-as évet, amikor 60 éves leszek és össze szeretném majd foglalni, hogy mit értem el a durván 30 év alatt.