Engedjetek meg egy személyes megjegyzést

Engedjetek meg egy személyes megjegyzést
2022.01.12.

Nehéz eldöntenem, hogy mi a baj, hogy pontosan hol a baj. Fogalmazhatnék úgy is, hogy vajon minden bajunk forrása a körülmények furcsa összejátszásának tulajdonítható vagy ezzel ellentétben ma a szakma az, aki nemtörődöm, impotens, képzetlen csak a rövid távú érdekeit nézi?

Ez kérdés volt, nem állítás.

Nyilván van, aki most felháborodott és ez rendjén van. Ha viszont lehiggadtál, akkor nyugodtan átgondolhatjuk, hányadán is állunk, mire várunk és milyen eredményt érhetünk el a mai helyzetben.

Vannak nemzetközi tapasztalatok és van az a helyzet is, hogy ezek változtatás nélkül nem vehetőek át, mert nálunk nem lennének működőképesek. Ez egy fontos állítás, de árnyalni kell egy kicsit.

A szakma résztvevőinek általában nincs víziója a jövővel kapcsolatban. Leginkább az van, hogy rövidtávon gondolkodik és nem is igazán tud elképzelni egy jól működő rendszert. Ugyanakkor zsigerből elutasít minden nemzetközi tapasztalatot. Ezzel egy időben az sincs, hogy felvázolna valamilyen alternatívát, hanem egyszerűen csak nincs halvány lövése sem, hogy milyen irányba kéne indulni.

Összefoglalva: a nemzetközi tapasztalatok megismerése nélkülözhetetlen, de ki kell érlelni a saját utunkat, ami figyelembe veszi a lehetőségeinket, de azt is, hogy egyéni képességekben, tudásunkban és kultúránkban hová kell fejlődnünk ahhoz, hogy bármilyen utat sikeresen be tudjunk járni.

Tehát a probléma gyökere talán ott van, hogy „egyeztetni kéne az óráinkat”. Az órák mindenkinél más időt mutatnak, van, aki előbbre van és van, aki hátrébb. Így tulajdonképpen egy terv sem tud működni, mert valójában mindenki máshol van…

A jövő egyértelműen látszik, hogy abba az irányba halad, mindenhol a világon, hogy a szolgáltatási eredmények egyre szorosabban vannak elszámolva. Ennek egy fontos eleme a digitalizáció, de még fontosabb a szolgáltatói nézőpont és a gondolkodás.

Mindez meghatározza a cselekvést.

Ugyanakkor tisztán kell látni, hogy a szektoron belül a munkaadóknak és a munkavállalóknak külön-külön van feladata. Van egy nagy és átfogó szakmai érdek, de ezen belül mindkét csoportnak „ki kell kaparni a saját gesztenyéjét”. A példa azért fontos és sokatmondó, mert a parázsból kell kikaparni, fel kell ismerni melyik a mienk és aztán nem szabad eltántorodni, ha elsőre forrónak tűnik. Ez a helyzet sajátossága. Ugyanakkor ez nem csak közösségi kihívás, hanem leges legelőször személyes. Tehát ha szakmailag, szakmapolitikailag és tapasztalat szempontjából nem vagyunk elég jók, akkor ez közösségileg is nagyon nehezen fog menni.

Most az év elején alapkérdés lenne végiggondolni, hogy mit tehetünk magunkért és mit tehetünk a szakmáért. Maradjunk egyelőre önmagunknál.

Van elérhető szakirodalom

Van képzési lehetőség

Vannak továbbképzési lehetőségek

Vissza

Az ÖNKÉPZÉS az egyetlen megoldás

Ha valaki takarításra adja a fejét, ne gondollja, hogy képes lesz hosszú távon előre jutni, ha nem fejlődik szakmailag. Ugyanakkor a fejlődést nem igazán támogatja sem a munkadó, sem az állam és a piac is úgy van vele, hogy olyan keveset költ a takarításra, amilyen keveset csak lehet.
Ebben a kétes helyzetben a személynek kell eldönteni, hogy mit szeretne megvalósítani, hova akar eljutni. A célt neki kell kitűzni és ezért 100%-ban felelőséget is kell vállalnia. Senki nem fogja ebben támogatni, csak magára számíthat.
Aki nem fejlődik az elsorvad, ez  a természet egyik legfontosabb törvénye. 

Régebbi írások

Ki-Kicsoda a takarító szektorban






A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

Üdv a tisztaság világában

Azt gondolom, hogy a takarítás, a társadalmi megítélésétől függetlenül, a világ legszebb szakmái közé tartaozik. Nem csak szép, hanem hasznos is, bár ezt nekünk állandóan ismételgetni kell.  Kétségtelen az is, hogy a szakma 30 - 40 évvel ezelött nem így nézett ki és nem is tudta azt, amit ma tud. Az utobbi 10 évben pedig a fejlődés még erőteljesebb volt, a technológiák rendelkezésre állnak, viszont nagy kérdés, hogy a keresleti piac igényili-e, megfizeti-e öket?
A jövő kétségtelenül, majd minket igazol. Már a jelen is, de ez még nem mindenkiben tudatosult. Alapvetően három dolog szükséges ehhez: 1) a szolgáltató cégekenek fel kell nőni a feladathoz és olyan garanciákat kell, hogy adjanak, ami meggyözi a megrendelőket arról, az ÚJ IDŐK eljöttek. 2) a beszállítói piacnak is alkalmazkodni kell az új helyzezthez és úgy kell megszervezniűk a működésüket, hogy hatékonyan tudják kiszolgálni a szakmát. 3) a megrendelőknek sokkal tudatosabban kell majd tendereztetni és vállogatni, mert amit jelen pillanatban a letöbben csinálnak az a kontraszelekció biztos receptje.

Szakanyag megrendelő































A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!