"ÚJ SZAKMA SZÜLETIK"
2013.01.14.
A szakirodalom alapvető fontosságú egy szakma életében. Továbbá meghatározó kérdés az is, hogy a tudás ne csak a vezetők fejében legyen meg, hanem a végrehajtók is birtokolják. Ez …
Engedjetek meg egy személyes megjegyzést
Nehéz eldöntenem, hogy mi a baj, hogy pontosan hol a baj. Fogalmazhatnék úgy is, hogy vajon minden bajunk forrása a körülmények furcsa összejátszásának tulajdonítható vagy ezzel ellentétben ma a szakma az, aki nemtörődöm, impotens, képzetlen csak a rövid távú érdekeit nézi?
Ez kérdés volt, nem állítás.
Nyilván van, aki most felháborodott és ez rendjén van. Ha viszont lehiggadtál, akkor nyugodtan átgondolhatjuk, hányadán is állunk, mire várunk és milyen eredményt érhetünk el a mai helyzetben.
Vannak nemzetközi tapasztalatok és van az a helyzet is, hogy ezek változtatás nélkül nem vehetőek át, mert nálunk nem lennének működőképesek. Ez egy fontos állítás, de árnyalni kell egy kicsit.
A szakma résztvevőinek általában nincs víziója a jövővel kapcsolatban. Leginkább az van, hogy rövidtávon gondolkodik és nem is igazán tud elképzelni egy jól működő rendszert. Ugyanakkor zsigerből elutasít minden nemzetközi tapasztalatot. Ezzel egy időben az sincs, hogy felvázolna valamilyen alternatívát, hanem egyszerűen csak nincs halvány lövése sem, hogy milyen irányba kéne indulni.
Összefoglalva: a nemzetközi tapasztalatok megismerése nélkülözhetetlen, de ki kell érlelni a saját utunkat, ami figyelembe veszi a lehetőségeinket, de azt is, hogy egyéni képességekben, tudásunkban és kultúránkban hová kell fejlődnünk ahhoz, hogy bármilyen utat sikeresen be tudjunk járni.
Tehát a probléma gyökere talán ott van, hogy „egyeztetni kéne az óráinkat”. Az órák mindenkinél más időt mutatnak, van, aki előbbre van és van, aki hátrébb. Így tulajdonképpen egy terv sem tud működni, mert valójában mindenki máshol van…
A jövő egyértelműen látszik, hogy abba az irányba halad, mindenhol a világon, hogy a szolgáltatási eredmények egyre szorosabban vannak elszámolva. Ennek egy fontos eleme a digitalizáció, de még fontosabb a szolgáltatói nézőpont és a gondolkodás.
Mindez meghatározza a cselekvést.
Ugyanakkor tisztán kell látni, hogy a szektoron belül a munkaadóknak és a munkavállalóknak külön-külön van feladata. Van egy nagy és átfogó szakmai érdek, de ezen belül mindkét csoportnak „ki kell kaparni a saját gesztenyéjét”. A példa azért fontos és sokatmondó, mert a parázsból kell kikaparni, fel kell ismerni melyik a mienk és aztán nem szabad eltántorodni, ha elsőre forrónak tűnik. Ez a helyzet sajátossága. Ugyanakkor ez nem csak közösségi kihívás, hanem leges legelőször személyes. Tehát ha szakmailag, szakmapolitikailag és tapasztalat szempontjából nem vagyunk elég jók, akkor ez közösségileg is nagyon nehezen fog menni.
Most az év elején alapkérdés lenne végiggondolni, hogy mit tehetünk magunkért és mit tehetünk a szakmáért. Maradjunk egyelőre önmagunknál.
Van képzési lehetőség
