Alapító gondolatok

Alapító gondolatok
2020.05.04.

Tegnap mintegy 100 egészen különböző szinten lévő takarító szakember részvételével, megalakult az ÖNKÉPZŐ KLUB, ami alapvetően nem egy érdekérvényesítő és nem is érdekképviseleti szervezet. A szerveződés céljam hogy ütemet adjon a megismerésnek, megértésnek és alkalmazásnak, annak érdekében, hogy alkalmasakká váljunk a megjelenő feladatokra, legyenek azok szigorúan szakmaiak vagy szakmapolitikaiak.

Az egyelőre csak elkötelezettségi szinten lévő személyi fejlesztési kör célja, hogy a szaktudás elérhető és kézzel fogható legyen. Mindenki gondolhatja, hogy eljutott egy bizonyos szakmai szintre és innen már nem nagyon van tovább. Az a feltételezés azonban az, hogy azért nem megyünk jó irányban és elég gyorsan, mert még mindig nem tudunk mindent, amit tudnunk kéne!

A megalakulás távlati célja, hogy ezt a helyzetet megváltoztassuk és ezért talán áldozatokat is kell hozni. Az elképzelés az, hogy a napi munka mellett, az önképzésnek és az önfejlesztésnek fontos, hogy legyen alkalmazható technológiája. Meg kell tanulnunk „menet közben”, gyorsan és hatékonyan tanulni. Ugyanakkor tudást létre is kell hozni, hogy legyen mit megtanulni.

Lassan 30 éve ízlelgetem, tanulgatóm és fejlesztgetem a takarítási szakmát illetve próbálom megérteni a takarító vállalkozót és a munkavállalót. Magyarországon már több mint 10 éve bevezettük a Tisztítás-technológia fogalmát. Ausztriában a gyűjtő megnevezés: Homlokzat, műemlék és épülettakarítás/tisztítás. A németek csak épülettakarítónak nevezik.

A külsőségeken túl nehéz felsorolni, hogy milyen sokat értünk el, de ez még mindig messze nem elég és még mindig nem elértük el oda, hogy egy EGYSÉGES szakmai gondolkodás kialakuljon. Nagy valószínűséggel erre nem is elég 20 vagy 30 év, hanem annál sokkal több kell, lehet, hogy generációk sora. Mert ez csak akkor tud majd megvalósulni, ha kivétel nélkül minden cégben ott lesz az a szakmai szellem, az tudásforrás, ami meghatározza majd az új belépők szakmai szocializációját. Ez pedig nehezen jön létre spontánul, a természetes evolúciója rendkívül lassú és amennyiben nincs központi politikai akarat, talán soha nem tud megvalósulni.

Mit tehetünk akkor?

A gondolat nem új, a módszerek többé kevésbé ismertek, ami ma hiányzik az egy fajta elköteleződés abba az irányba, hogy képesek legyünk olyan célért is küzdeni, aminek beteljesülését már nem biztos, hogy megéljük. Ez a legmagasabb szintű elköteleződés, belső motiváció és cselekvőképesség. Nem törvényszerű, hogy mindenki itt legyen, de eljuthat ide. Mindezeknek a biztos „receptje” az egyéni célokban és felelősség vállalásban rejlik.

Mit tehet az alapító?

Két irányba indul el. Az egyik a folyamatok meghatározása, annak érdekében, hogy megvalósulhasson a felismerés és valaki ráléphessen a megismerés, megértés és alkalmazás útjára. A másik, hogy olyan résztvevők is legyenek, akik ezen az úton továbbmennek és képesek lesznek tanítani, elvárni és nem utolsó sorban pedig megkövetelni. Ez szükséges ahhoz, hogy a tudás túléljen és megerősödjön generációkon át.

Ha ezeket értjük jó, ha el is tudjuk képzelni még jobb, azonban semmit sem érünk, ha nem kezdünk bele a megvalósításba. Május 3-án több mint 100 szakember döntött úgy, hogy megnézi, mi sülhet majd ebből ki. Ez ideáig egyszerű volt, a neheze most jön. Most jön az a szakasz, amikor el kell kezdeni azt végiggondolni, átnézni és leltárba venni, hogy pontosan mekkora is, ez a sokat emlegetett tudás adatbázis. Miképpen osztható fel és hogyan épül egymásra. Hogyan kell ezt adagokra osztani és belátható időn belül átadni az embereknek.

A klubban rejlő lehetőségek:

  • Belső szenderedek, irányelvek és protokollok megosztása,
  • Rendszerek bemutatása, azzal a céllal, hogy hátha felismerünk bennük számunkra is használható elemeket,
  • Lexikális tudás megosztása,
  • Tapasztalatcserék szervezése,
  • Vilám képzések és informális vizsgák szervezése

Minden esetben a megosztásokra egy alapvető elv szerint amennyiben:

  • Azok a tudáselemek, amik egy adott személy vagy szűk csoport szerzői munkássága, meghatározó kreativitása nyomán jönnek létre térítéskötelesek. A térítés mértéke minden esetben arányban áll, az előállítási és közreadási költségekkel.  
  • Azok a tudáselemek, amik egy szélesebb körű szakmai csoport szerzői/lektorálási tevékenysége alapján jönnek létre ingyenesek, vagy amennyiben ezek előállítása és közreadási költségi magasak, akkor közösségi finanszírozásban.

Tehát az egyéni célok és a felelősség vállalás mértéke szempontjából, aki mer magának kitűzni olyan célt, hogy tudáselemet hozzon létre és ezért maximális felelősséget is vállal, akkor megérdemli, hogy a közösség jutalmazza öt anyagilag és erkölcsileg is egyaránt. A történelem azt mutatta meg nekünk, hogy egyetlen anyagról sem dönthető el adott pillanatban, hogy az rövid-, közép- vagy hosszú távon milyen társadalmi hasznosságot rejt vagy képvisel. Ezt csak az idő döntheti el.

Nyilvánvalóan egy szerző lehet körültekintő és bevonhat lektorokat, sőt szerzőtársakat a munkájába. Minél inkább nagyobb létszám vesz részt egy ilyen munkában, annál nagyobb a potenciális rövid- és középtávú hasznosság. Etikai megközelítésben itt a szerzőket sokkal inkább erkölcsi megbecsülés kell, hogy érje, mint anyagi. Remélem, jól érti mindenki, ha valaki fogja magát és megfogalmaz egy tudást/tanítást, akkor joga van azt ingyen vagy pénzért bárkinek átadni. Ez a szerző döntése, akitől semmilyen módon nem vehető el szerzői jog. A szerző jól felfogott érdekből lektoráltathatja a művét és egy adott szinten figyelembe is kell, hogy vegye a lektorok véleményt, tovább ennek a lektorálási folyamatnak is van egy tanítási értéke, mindkét fél számára. Ettől még a szerző jog a szerzőt illeti meg. Az abszolút etikai kérdés, hogy a szerző felméri, hogy a lektorok milyen mértékben járultak hozzá a személetmódja és meglátásai alakulásához és egy bizony mérték felett, azzal fejezi ezt ki, hogy a munkáját ingyenesen bocsátja a köz javára. Ettől még a szerzői jogok nála maradnak.

Lehet aztán egy harmadik út is, amikor a szerzők már azzal a tudattal fognak neki a munkának, hogy a feladatot vagy megosztják egymás közt, mert valamilyen szakterületi tudás miatt ez indokolt, vagy közösen határozzák meg az egyetemesnek tekintett tudást. Ilyenkor a szerzői jog közös és szintén etikai kérdés, hogy az adott konkrét tudás továbbfejlesztése esetén az eredeti szerzőkből soha, senkit sem hagynak ki, csak ha az illető elhalálozott. Utóbbi esetben még fel is kérhetnek valakit, aki képviseli az adott szerző személyiségét/sajátos szemléletmódját.

Folytatás következik!

Kedden indul a KLUB az AUSZTRIAI KITEKINTÉS webináriummal. jelentkezni itt lehet.

Vissza

Az ÖNKÉPZÉS az egyetlen megoldás

Ha valaki takarításra adja a fejét, ne gondollja, hogy képes lesz hosszú távon előre jutni, ha nem fejlődik szakmailag. Ugyanakkor a fejlődést nem igazán támogatja sem a munkadó, sem az állam és a piac is úgy van vele, hogy olyan keveset költ a takarításra, amilyen keveset csak lehet.
Ebben a kétes helyzetben a személynek kell eldönteni, hogy mit szeretne megvalósítani, hova akar eljutni. A célt neki kell kitűzni és ezért 100%-ban felelőséget is kell vállalnia. Senki nem fogja ebben támogatni, csak magára számíthat.
Aki nem fejlődik az elsorvad, ez  a természet egyik legfontosabb törvénye. 

Régebbi írások

Ki-Kicsoda a takarító szektorban



A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

Üdv a tisztaság világában

Azt gondolom, hogy a takarítás, a társadalmi megítélésétől függetlenül, a világ legszebb szakmái közé tartaozik. Nem csak szép, hanem hasznos is, bár ezt nekünk állandóan ismételgetni kell.  Kétségtelen az is, hogy a szakma 30 - 40 évvel ezelött nem így nézett ki és nem is tudta azt, amit ma tud. Az utobbi 10 évben pedig a fejlődés még erőteljesebb volt, a technológiák rendelkezésre állnak, viszont nagy kérdés, hogy a keresleti piac igényili-e, megfizeti-e öket?
A jövő kétségtelenül, majd minket igazol. Már a jelen is, de ez még nem mindenkiben tudatosult. Alapvetően három dolog szükséges ehhez: 1) a szolgáltató cégekenek fel kell nőni a feladathoz és olyan garanciákat kell, hogy adjanak, ami meggyözi a megrendelőket arról, az ÚJ IDŐK eljöttek. 2) a beszállítói piacnak is alkalmazkodni kell az új helyzezthez és úgy kell megszervezniűk a működésüket, hogy hatékonyan tudják kiszolgálni a szakmát. 3) a megrendelőknek sokkal tudatosabban kell majd tendereztetni és vállogatni, mert amit jelen pillanatban a letöbben csinálnak az a kontraszelekció biztos receptje.

Szakanyag megrendelő























A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!