A világítótorony

A világítótorony
2021.08.18.

Mit tehet az ember, ha takarító? A helyzet egyformán kihívás munkavállalónak és munkaadónak egyaránt. A társadalmi megítélés minden szinten hat, a kérdés tehát: honnan lehet megragadni a problémát? Mi az ami, már nem várhat?

Kezdjük talán ott, hogy a takarító szektor által ma nyújtott szolgáltatásokat 100 éve még a cselédek végezték, akik közvetlenül voltak alárendelve gazdájuknak. Még korábban jobbágyok és rabszolgák voltak. 1876-ban és később 1907-ben hozott törvények szerint, a cselédet megkülönböztették a munkástól, hiszen sajátos helyzete volt. A munkája nem 8 óra volt és abból adódóan, hogy gazdájánál lakott rengeteg speciális körülmény is adódott. Erről lesz majd előbb vagy utóbb egy tanulmány, de most nem ez a lényeg.  

A világ és a társadalom fejlődésével nagyjából az első világháború után főleg Amerikában, de pár évtizeddel később Európában is megjelent a cseléd alternatívája a takarító szolgáltató cég. Ez nem csak más volt és másképpen kezelte a ház tisztasági kérdéseit, hanem abban is sajátos lett, hogy megjelentek a férfi munkavállalók a szektorban és a foglakoztatási rendszer is gyökereiben változott meg.

Az újdonságok hamar terjedtek a szektorban, mert takarító cégvezetők gyorsan átlátták, hogy növelni kell a szakmai különbségeket, hiszen ez különbözteti meg őket a cselédektől. Ennek megfelelően minden területen jelentős fejlődést lehetett tapasztalni, a gépek pedig forradalmasították a szektort. A növekvő hatékonyság nagyobb hasznot is hozott és a társadalom szép lassan kezdett leszokni a cselédek igénybevételéről.

A második világháborút követően már szinte ki is mentek a divatból. Nyilván az arisztokrácia azért még tartotta és tartja is magát a hagyományokhoz.

Az 50-es, 60-as évek meghozták a szakképzést a szektorba. Németországában ekkor már szakmának tekintették a takarítást és megküzdöttek a szervezkedések is, hogy jöjjön létre a modern kori céh és legyenek hivatalos mesterek is. Ezzel párhuzamosan a szakszervezeti szervezkedések és megindultak. A szakma szép lassan felismerte, hogy milyen potenciál van a szakma szabályozásában.

Ha nagyot ugrunk előre, akkor, elmondhatjuk, hogy a 90-es évek vége felé már minden Nyugat-Európai országban volt reprezentatív munkaadói és munkavállalói szervezet, voltak ezek közül kötelező kamarák és majdnem mindenhol volt kollektív szerződés és bértarifa rendszer. Illetve a 2000-években megkezdődött a szakmai szabványok kidolgozása és az ezekre épülő piacvédelmi minősítések is. Ma a Nyugat-Európai piac olyannyira készen van, hogy a szolgáltatások szabad áramlása Kelet-Európa felöl, már nem fenyegeti őket.

Mindezekkel szemben Kelet-Európa a 60-as évek szintjén ragadt és alapvetően nem a lehetőségek korlátozottak, hanem az emberek attitűdje. Egy szóval tudnánk mi sok mindent csinálni, de nem nagyon akarunk.

Az OKT Egyesület szeretne lenni a világítótorony, úgy ahogy a tengeren, az szektorban is szükség van egy tájékozódási pontra. Ez a tájékozódási pont nem más, mint a szakma-specifikus szakmai és szakmapolitikai tudás és az új szemlélet. Sok-sok új felismerésre van szükség!

Vissza

Az ÖNKÉPZÉS az egyetlen megoldás

Ha valaki takarításra adja a fejét, ne gondollja, hogy képes lesz hosszú távon előre jutni, ha nem fejlődik szakmailag. Ugyanakkor a fejlődést nem igazán támogatja sem a munkadó, sem az állam és a piac is úgy van vele, hogy olyan keveset költ a takarításra, amilyen keveset csak lehet.
Ebben a kétes helyzetben a személynek kell eldönteni, hogy mit szeretne megvalósítani, hova akar eljutni. A célt neki kell kitűzni és ezért 100%-ban felelőséget is kell vállalnia. Senki nem fogja ebben támogatni, csak magára számíthat.
Aki nem fejlődik az elsorvad, ez  a természet egyik legfontosabb törvénye. 

Régebbi írások

Ki-Kicsoda a takarító szektorban



A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

Üdv a tisztaság világában

Azt gondolom, hogy a takarítás, a társadalmi megítélésétől függetlenül, a világ legszebb szakmái közé tartaozik. Nem csak szép, hanem hasznos is, bár ezt nekünk állandóan ismételgetni kell.  Kétségtelen az is, hogy a szakma 30 - 40 évvel ezelött nem így nézett ki és nem is tudta azt, amit ma tud. Az utobbi 10 évben pedig a fejlődés még erőteljesebb volt, a technológiák rendelkezésre állnak, viszont nagy kérdés, hogy a keresleti piac igényili-e, megfizeti-e öket?
A jövő kétségtelenül, majd minket igazol. Már a jelen is, de ez még nem mindenkiben tudatosult. Alapvetően három dolog szükséges ehhez: 1) a szolgáltató cégekenek fel kell nőni a feladathoz és olyan garanciákat kell, hogy adjanak, ami meggyözi a megrendelőket arról, az ÚJ IDŐK eljöttek. 2) a beszállítói piacnak is alkalmazkodni kell az új helyzezthez és úgy kell megszervezniűk a működésüket, hogy hatékonyan tudják kiszolgálni a szakmát. 3) a megrendelőknek sokkal tudatosabban kell majd tendereztetni és vállogatni, mert amit jelen pillanatban a letöbben csinálnak az a kontraszelekció biztos receptje.

Szakanyag megrendelő























A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!