A képek ereje és az óriásplakát
Március 15, tehát éppen aktuális egy kisebb forradalom. Tulajdonképpen arra voltam kíváncsi és azt mértem, hogy a különböző bejegyzésekre milyen a reakció és, hogy a bulvár képes-e megölni a szakmai tartalmat. Mostanában sok kérdés jön elő és nem mindig egyértelmű, hogy mindenki látja-e a fáktól az erdőt.
Kezdjük talán azzal, hogy csütörtökön hajnalban posztoltam a minden idők legfontosabb posztját, mert eldőlt, hogy mikor lesz az ÖTK első rendes közgyűlése. A cikkben kifejtettem, hogy a dolog rendkívül fontos, mert van néhány dolog, amit most kell eldönteni és ezek meghatározzák a szakmai haladási irányát egy jó ideig. Volt is erre mérsékelt reakció, ami természetesen nem tekinthető kielégítőnek. Ezért aztán gondoltam egy nagyot és beindítottam egy villámkísérletet.
A módszertan az volt, hogy feldobtam egy másik posztot, ami a frissen megválasztott Köztársasági elnökünket ábrázolta egy kendővel a kezében, ablaktisztítás közben. A cikkhez írtam egy pozitív/semleges szöveget, miszerint gratulálok a megválasztáshoz és egy kicsit méltatlankodtam azon, hogy ha valaki valamit bemutat, akkor azt miért nem teszi profin. Nyilván azt is megértem, hogy nem kell mindenkinek érteni a dologhoz, de ha a takarítás/tisztítás műfajával villogunk, akkor nem ártana egy szakértő véleményét is kikérni.
Csak zárójelben, meséltem már régebben, hogy BSCAI, az amerikai takarítói szövetség ingyen bérmentve biztosít szakértőt, ha jelzik számára, hogy egy adott forgatókönyve bekerült a takarító is, mint karakter. Itt minden helyzet megengedett, csak legyen szakmailag/szakmapolitikailag korrekt. Lásd: Terminál (Tom Hanks), Tiszta vér (Samuel L. Jackson), Tiszta napfény (Amy Adams és Emily Blunt), csak, hogy néhányat említsek.
Visszatérve a lényegre a „Novák Katalin” poszt szép kis karriert futott be és volt mindenféle vélemény. Az ÖTK azonban már nem annyira.