• ask the expert
  • Szolgvez könyv
  • KATANA EDZŐTÁBOR I.
  • TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS 2017
  • Szolgáltatások és termékek megrendelése

Tudás (19.01.18)

 

Tudás (19.01.18)

A helyzet az, hogy most beindult egy folyamat, aminek a követése nem lesz egyszerű. A társadalom egy nagy része napirendre tért afölött, hogy a takarítás szakma. Azonban ezt nem látja visszaigazolódni a takarító cégek irányából. Hoppá!

A helyzet kicsit sem vicces, tegnap komoly kérdés hangzott el megrendelő részéről és erre egy ügyvezető igazgató, egy ügyvéd és egy könyvelő – én is ott voltam – igazából érdemi választ nem tudott adni.

Ja, hogy mi volt a kérdés? 

Vannak ennek előzményei is. A MATISZ már a tavaly is abból indult ki, hogy az munkaerő piaci helyzet azt diktálja, hogy rendkívül nehéz takarítót találni a garantált bér minimum szintje alatt. Függetlenül attól, hogy az embernek nincs takarító szakmunkás bizonyítványa és a poszt, amit adott esetben betölt nincs úgy minősítve (munkaadói lehetőség), hogy annak betöltéséhez szakmunkás bizonyítványra lenne szükség. A helyzetet tehát a kereslet kínálati állapot vezérli.

Egy másik megközelítésben azonban a piacon lévő munkaerő kínálatban hatalmas különbségek vannak. Mármint tudásban, hozzáállásban és készségekben. Ezért aztán a bér vonatkozásában van feszültség rendesen. Ez minden szinten jelentkezik megrendelő-szolgáltató és szolgáltató-munkavállaló között is.

A kérdés tehát az volt, hogy mi az a konkrét folyamat, amit a szolgáltató beevezett annak érdekében, hogy ez az előbbiekben felvázolt helyzet valamiféle irányba elmozduljon és a szereplők, elégedettebbek legyenek?

Szóval, ha nem mondtam volna, a dolgozó többet kap, mint a minimálbér, de ezzel a szinttel elégedetlen. A megrendelő, mivel nincs OPEN BOOK, azt hiszi, hogy szakmunkásokat vett és ehhez képest elégedetlen. A vállalkozónak alig van haszna, viszont cserébe sok a macera mert mindenki öt „üti”. Alulról a munkavállalók, felülről a megrendelő. Kellemetlen helyzet.

Ezért aztán a szolgáltató, az egész problémakört lepasszolja egy alvállalkozónak, aki rövidtávon és látszólag kezeli a helyzetet, mert kihasználva a szabályozásokat betolja a munkavállalót a szürke zónába és bár a dolgozó a hivatalos foglalkoztatása minden hosszú távú előnyét elveszti, akár naponta, vagy hetente is relatíve több pénzt kaphat. Azonban ez csak egy látszat helyzet.

Visszatérve az előbb felvázolt modellre, a társadalom heterogén. Vagyis különböző szellemi szintű, és fizikai képességű emberek alkotják. Vannak olyanok is, akikkel rendkívül nehéz együtt dolgozni és bár nincsenek jó képességeik, nem is motiváltak arra, hogy ez a helyzet bármilyen változást mutasson. Egy szigorú verseny alapú gazdaságban lehet, hogy senki sem alkalmazná őket, mert nem tudják sajnos kitermelni a bérüket. Ugyanakkor egyáltalán nem tekinthető rossz helyzetnek, hogy részben a segélyek megvágása és részben a nagy munkaerőhiány miatt mégiscsak a munka mezejére tévednek, mert ez egy jó esély lenne a felzárkózásra.

Itt jön a be a munkaadó felelőssége. Itt jelentkezik aztán a szolgáltatásvezető rátermettsége, etikai hozzáállása és becsülete. Mert, hogy a valódi kérdés ma az, hogy miképpen tudja ezt a helyzetet elmozdítani a sehova sem vezető és valójában nem is fenntartható egyensúlyi állapotból?

Ha már kezdjük érteni a lényeget, akkor jó úton járunk. A probléma gyökere valahol ott van, hogy az eredeti vállalkozási alapmodell jó képességű, lelkiismeretes, egész munkaidőre nem ráérő, hatékonyságban érdekelt emberekre épült. Ez volt a 80 – 90-es évek modellje. Ebben az időben a szervezetek nagyon sok takarítók foglalkoztattak teljes munkaidőben és szakmai követelmények nélkül és voltak a haladó kisvállalkozók, akik megtalálták a friss nyugdíjasokat, a kismamákat, a diákokat, a túlórát vállalókat és ezzel, pusztán csak ezzel az előnnyel mentek a piacra. Ebben az időben a szakma nem volt kérdés, a helyzet kiválogatta a tehetséget. A szakma persze vezetői szinten sem volt kérdés és a vállalkozók döntő többsége, ezzel nem is foglalkozott. Amolyan úri huncutságnak gondolták, ha egyáltalán homályosan felrémlett valami ezzel kapcsolatban.

Akár még aranykornak is tekinthetnénk ezt az időszakot, aminek azonban gyorsan véget vetett egy új modell.

Az új modell az ipari szolgáltatás bevezetése volt, ami a helyzetet egy előnnyel akarta megváltani és ez a fapados takarítás volt, amit viszont szigorú és intézményi keretek között profin szervezetek, bevezetve és meghonosítva az embertelenséget. A megrendelők a jólfésült menedzserek és ügynökök álltál kínált maszlagot gyorsan lenyelték és abban a vak hitben éltek, hogy a probléma egy életre le van tudva. Nyilván láttuk néhány cég tündöklését és gyors- vagy lassú égését, azonban a 2000-es, sőt még a 2010-es évek sem hozták meg az igazi tisztulást. A márkák igazából nem alakultak ki, kedvező megítélésű alig van és a folyamatos megszűnések, átalakulások kapcsán a piac sokszor elvesztette a fonalat és azt hitte új szereplővel áll szemben, közben mégse.

Ebben a helyzetben megérkeztünk 2019-be, amikor a megrendelő őszintén megkérdezi, hogy mi az ön hozzáadott értéke, kedves szolgáltató, azon kívül, hogy rabszolgákkal kereskedik és még nem is etikus?

Persze lennének válaszok, de most már azon a ponton vagyunk, hogy ezeket nem lehet kimondani, mert a plafon is leszakad, akkora hazugság. Tegnap ott ült 8 ember a teremben és csend volt kb. 10 percig, mert a felelt nem tudott megfogalmazódni. Kínos volt, de tanulságos is.

A vevői megbeszélést követően a megrendelő elment, valójában a téma lezárása nélkül, majd a vezető behívta a csoportvezetőket és a területi vezetőt. Ezzel felszínre is jött egy harmadik konfliktushelyzet, aminek a megoldása még egy csavar a rendszerben. Ugyanakkor az egész valójában kibogozhatatlan, mert a szolgáltató cég nem adta el jó áron a szolgáltatást és az emberei ehhez képest nem, de úgy egyébként sem elég hatékonyak. Mindennek a közepén ott áll egy szolgáltatásvezető, akinek nincs elég tudása ahhoz és hatásköre sem ahhoz, hogy egyszerre korrigálja a minőséget, fejlessze a hatékonyságot és érje le, hogy a vevő egy kicsit szánjon több pénzt a szolgáltatásra. Ez a káosz definíciója. Vagyis, a rendszerben semmi nem elég nagy vagy erős, hogy hasson a környezetére és stabilizálja azt. Minden kiszámíthatatlan irányban és sebességgel mozog össze vissza.

Talán így foglalható össze a Tisztítás-technológiai Szolgáltatásvezető könyvben leírt tudás jelentősége. Az én célom az volt, hogy átadjam azt a tudást, amivel a szolgáltatásvezetőt abba a helyzetbe lehet hozni, hogy a káosz pontjait kezdje el rögzíteni. Ez egy tervezői, szervezői és fejlesztői munka. Nem egyszerű, de e nélkül nem lesz eredmény. Olvasd el könyvet, vagy vegyél részt a KATANA tréningen és olvasd el a könyvet.

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:

#1 - BagosiT2019.01.18. 09:12

Nagyon jó!

Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Szakmai szótár

Mit értünk a "szolgáltatási jegyzék" kifejezés alatt?

Az a dokumentum, ami azt rögzíti, hogy egy adott helyiségtípusban (pl.: iroda, mellékhelyiség, folyosó, stb.) milyen feladatokat lát célszerűnek a megrendelő és milyen gyakran gondolja, hogy azok szükségesek. A megrendelők által alkotott szolgáltatási jegyzékek sokfélék és nem is mindig szakmaiak. Például ha azt írják, hogy vegyszeres tisztítás, akkor az pontosan, mit jelent nyirkos feltörlést vagy nedves felmosást, netán alaptisztítást? Másik nagy hiányosság, amikor egyáltalán nincs semmilyen technológia megadva. Arra, hogy a területek kockázata és használata szerint szabványosítsuk a szolgáltatási jegyzékeket van próbálkozás, de ennek a munkának az elején járunk. Mindenesetre az alapok megvannak és van irodalom az eljárások és technológiák megnevezésivel és tartalmukkal kapcsolatban. Ez utóbbi azért fontos, mert ebből határozható meg, hogy egy adott tétel végrehajtásához milyen szakmai szint[i] szükséges. Amíg ezzel a szolgáltató cégek vezetői nem foglalkoznak és az állományban nincs struktúra, addig nem lesz szakma a takarítás, hiszen mindenki segédmunkás. [i] Szakmai szint: segédmunkás, intézménytakarító, vezetőüléses gépkezelő, szakmunkás

Mi a kellősítés?

A "kellősítés" a tapadó szennyeződések eltávolítást jelenti, amennyiben azok mechanikus úton tisztítószer alkalmazása nélkül kerülnek eltávolításra, már az I. számú aranylépésben. A kellősítés-ek mind eljárások, egy külön osztály alkotnak (2) és mindegyikük környezetbarát eljárásnak számít. Tapadó vagy vegyi szennyeződések eltávolítása mechanikus módszerekkel, tisztítószer felhasználása nélkül. Például: kaparás, roncsolás, szárazjeges vagy gőzös tisztítás.

Mi a munkaterv?

Az a dokumentum, amely a Főtáblában megadott ráfordítási időt napra, személyre és területre lebontja. Továbbá megadja, hogy adott feladat milyen szakmai szintet igényel (ennek most már kisebb a jelentősége, mert ezt egyébként is szabályozza a szakmai és vizsgakövetelmény), persze jelenleg ezt senki nem vizsgálja. Lényege, hogy a cégek között abban lehet különbség, vagyis a verseny abból áll, hogy melyik cég milyen tételekbe[i] rendezi a területi adatokat. A Munkatervnek a minőségmérésben is nagy jelentősége van, hiszen közvetlenül a takarítás után csak akkor ellenőrizhető egy tétel, ha tudjuk, hogy az mikor fejeződik be. [i] Tétel: az egy időben ellenőrzésre bocsájtott tárgyak (külön technológiát igénylő felületek) összessége.

Mi a munkalap?

Az a dokumentum, ami a munkatervet szétszedi egy személy feladataira. A munkalap mindig kizárólagosan egy személy feladatait tartalmazhatja.

Mit értünk a "területi adatok" kifejezés alatt?

A takarítandó terület adatai. Ezek lehetnek tárgyszemléletben vagy tételszemléletben. Utóbbi versenykorlátozó, mert elveszi a szabadságot a szolgáltatótól, hogy saját rendszere szerint rendezze a tárgyakat tételbe. A Matisznak ezzel kapcsolatban van irányelve (IR 01), bár erről sajnos kevesen tudnak.