Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Szektor keresztmetszet II. (19.02.19)

 

Szektor keresztmetszet II. (19.02.19)

Női szakma, perspektíva nélkül. Fontos szempont, és alap adat, hogy azok a 45 – 55 éves nők nagy része, akik ma takarító szektorban dolgoznak csak 4 – 6 éve van itt. Én sok területen megfordulók, de a végrehajtó állományban alig találkozom olyannak, aki már lehúzott volna egy évtizedet, vagy többet sima takarítóként és még ma is azt csinálja.

A gond tehát ott van, hogy a takarító szektor nem foglakozik azzal, hogy miképpen lehet megszólítani a 35 év alattiakat, ezt a problémát elkönyveli megoldhatatlannak. Ugyanakkor azzal sem foglalkozik, hogy miként lehet megtartani az embert. A szektor ma leginkább egy átjáró hátrahasonlít, ahol az emberek csak addig tartózkodnak, amíg jobb dolguk nincs.

Vajon mit mutatna az a felmérés, ami azt vizsgálná, hogy egy adott területen hány % a 3 évnél régebben ott dolgozó?

Ez azért kérdés, mert szoros összefüggésben van az elérhető minőséggel. Ebből aztán adódhat az, hogy miért lövi be oda az árszintet a megrendelő, ahová belövi. A vevő nem hülye!

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:

#2 - Ritz Tibor2019.02.21. 04:34

Ferenc! Az ember fejlődik változik, azonban a képzésnek mindig meg voltak az alapjai. A technológiai fegyelem, az aranylépések, a gyémántszabályok, a szennyeződések osztályozása és még sok minden más már a 2000-es évek elején készen volt. Amiről te beszélsz, hogy majd a cégvezetők...
Hát a cégvezetők nem jeleskedtek a továbbképzésben. Talán egyik legnagyobb problémánk, hogy a "multilevel" itt nem működött.
Valószínű, hogy egy ilyen fejlettségi fok megvalósításához a 18 év kevés. Azonban az az idén már sok minden elkészül ahhoz, hogy tovább lehessen lépni. A Szolgáltatásvezető könyvem visszajelzései azt mutatják, hogy a cégvezetők nagyon le vannak maradva...

#1 - Drabek Ferenc2019.02.19. 20:58

Tibor! Kezded látni az összefüggéseket! Elég soká! Tömören szólva a kezdet kezdetén látható volt ez a mostani felismerésed, és a fejlődés módjának a megítélésében ezért voltak az éles különbségeink!!! Nem vetted soha komolyan figyelembe, hogy alap nélkül nincs semmiféle felépítmény! A közmondás mindig érvényes: aki sokat fog, keveset markol!
Az anyagiasságot tartottad szem előtt, és ezt bizonyítja az oktatási anyag fejlesztése is! A fizikai munkavállalóknak a technológiák megfelelő kivitelezhetőségének megtanulásához kevesebb, de nélkülözhetetlen elméletre és komoly begyakorló képzésre (példamutatásra) van szüksége. Ilyen képzést követően minőségileg és mennyiségileg is jobban, hatékonyabban és fegyelmezettebben dolgoztak volna. A hiányzó gimnáziumi évek elsősorban az agy tanulóképességének folyamatos fejlesztését szolgálják, ezt nem lehet kikerülni. Az összeállított tananyagod a vezetők tudásalapjához kellenek, és azt nekik kell az adott feladatnak megfelelően a dolgozóiknak cseppenként, szinte észrevétlenül átadni és a végrehajtását megkövetelni. (A hagyományos magyar szakmunkásképzés világhírű eredményessége így alakult ki!)
A nézetemet igazolja a németországi takarító szakképzés 1980 körül megismert tananyaga is. Tulajdonképpen a takarítóipar technológiai munkagépeinek nagymértékű fejlődése és egyes területein az egyszerűbbé válásuk is az adott munkaerő piaci valósághoz való illeszkedést tükrözi. Ilyen új, nagyértékű gépek megjelenésekor azokra kreditpontot érő, a szakszerű, hatékony, balesetmentes gépkezelés, és a szükséges nagy értékű gépek megfelelő karbantartásának oktatására lenne szükség.
A takarításra mindig szükség lesz, a helyzet szerintem a felvázolt módon fog megoldódni, de ehhez még az épülettakarítási területen is elengedhetetlenül szükséges az építészek- és belső építészek, elektromos tervezők hatékony együttműködése a gépesített takarító technológiáknak megfelelő tervezés i szempontok mielőbbi figyelembe vételére!!! Az épületek ugyanis nagy érétket és hosszú élettartamot képviselnek, és általában egyáltalán nem veszik figyelembe a kialakításuknál a bennük szükségszerűen folytatandó folyamatok végrehajthatósági követelményeit. Ezek közül is a takaríthatóság figyelmen kívül hagyása az épület élettartama alatt rengeteg mindennap felmerülő többletköltséget okoz (lásd a MEDI-CLEAN konferenciasorozaton két évtizede elhangzott előadásaimat)!
A felsorolt szempontok kiváltképpen fontosak az egészség- és oktatásügy, gép-, textil-, vegyipar stb. takarítástechnológiáinak kialakításánál – ahol összességében legalább kétszerannyi takarítót foglalkoztatnak, mint az általános épülettakarításban – és ahol vagy azok szigorú sajátos technológiáit figyelembe kell venni, vagy a takarítástechnológia megfelelő technológiája pl. jelentős gazdasági előnyhöz juttathatja az épületben folyó technológiát (pl. a keletkező különböző fémhulladékok szelektív összegyűjtésével)! A GTE által hosszú ideig végzett képzések, konferenciák, technológiák kidolgozása során, mindezeket kiemelten fontos műszaki-gazdasági szempontként kezeltük. Végső soron általános alapként ezért tudtuk elérni a takarító tevékenység szakmásítását minisztériumi támogatással, és a rendszerváltást követően rövid idő alatt ezért lehetett pl. a termelő vállalatoknak a megfelelő technológia alkalmazását és annak egyik előfeltételét, a hézagmentes, összefüggő padlózatok rövid idő alatti kialakítását elérni (új iparág, melynek kialakítását a GTE „Műanyag- és Gumi” c. tudományos szakfolyóirata is előmozdította).
Sok sikert kívánok az általános épülettisztító szakma fejlesztéséhez.
Drabek Ferenc
a GTE Tisztítástechnológiai Klubjának elnöke