Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Szakmai követelmények (18.12.18)

 

Szakmai követelmények (18.12.18)

Arról alapvetően nincs vita, hogy a három államilag szabályozott szakmai szint határai hol vannak, azonban az egy továbbra is nyitott kérdés, hogy ettől függetlenül bevezet-e a szervezet egy olyan személyi fejlesztési/minősítés rendszert, ami kétség nélkül igazolja is, hogy a szervezetben ezek a kompetenciák ténylegesen is jelen vannak.

Ez praktikusan minimum két kérdést is felvet, egyrészt a duális képzés kérdésköre, másrészt pedig az szakmai szint állami igazolása. Természetesen fontos kérdés az is, hogy a szolgáltató cég megrendelője vagy megrendelői ebben a kérdésben milyen álláspontot képviselnek.

Visszatérve az elsőre alapvető szempont, hogy egy szolgáltató működtessen-e szakképző intézményt vagy nem, működtesse önállóan vagy lépjen együttműködésbe egy intézménnyel. Ez természetesen méret kérdése és a fő szempont, hogy milyen éves létszámokkal számolnak. Ha egy cégvezető komolyan szakmának gondolja a takarítást, akkor 50 fő felett már nyugodtan gondolkodhat abban, hogy hogy évente 10 - 20 Intézménytakarítót illetve Önjáró gépkezelőt és 1 – 2 szakmunkást vizsgáztatnia kell. Ez önmagában még nem indokolja, hogy iskolát kell alapítani, azonban 100 fő körül már fontossá válhat a képzés belső megszervezése, mint szerves része a komplex humán erőforrás menedzsment rendszernek. Ez a rendszer integráltan kell, hogy kezelje az új munkaerő bevonzását, válogatását, fejlesztését, bérezésének és juttatásainak alakulását, szükség szerint leépítését és nem utolsó sorban az utólagos gondozást. Tehát az egész egy nagy komplex rendszer, aminek csak egy szelete az, hogy adott időben a szervezet szakmailag mire képes.

Mindezeknek szoros része az is, hogy a belső elismerési rendszer mennyire támaszkodik az az államilag elismert végzettségekre és ezen kívül milyen minősítési rendszereket vezet be. Ez már nem csak szakmai szint kérdés, hanem a dolgozó belső motivációjának, inspirációjának kérdésköre is. Tehát amikor arról beszélünk, hogy a megrendelő elvár egy bizonyos szakai szintet, akkor az is rendkívül fontos kérdés, hogy az adott csapat attitűdje milyen. Mert utóbbira nem garancia a szakmai szint, az egy másik dimenzió.

Nyilván mindez felveti azt is, hogy bizony technológiák részei-e a rendszernek és a hozzá tartozó gépek, eszközök és kezelőszerek megtalálhatóak a szervezetben, vagyis a szakmai szint másik fontos kiegészítője, hogy a személyzet rendelkezésére áll a szintnek és kornak megfelelő eszközrendszer.

Mindez persze nehéz kérdés, mert a cégek nagy részénél nem folyik tudatos munka azzal kapcsolatban, hogy ki milyen szinten van, és hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre, vagy azoknak milyen az állaguk és milyen műszaki szintet képviselnek. Tehát ez egy jól azonosítható holtpont[1].

Akkor hogyan tovább?

A jelen tréning egyik célja az, hogy erről a holtpontról elmozdítsa a céget. Ennek első lépése, hogy kimondjuk, ez egy holtpont és külső beavatkozásra van szükség, hogy lendítsünk egyet a rendszeren. Tehát a szolgáltató nem várhat arra, hogy a megrendelő kultúrája megváltozzon, neki folyamatosan kell fejleszteni. Jó példa a mobiltelefon vagy a gépkocsi. A gyártók nem azért fejlesztenek, mert a megrendelők a nyakukon lógnak és ostromolják őket a fejlesztési ötletekkel és elvárásokkal. A fejlesztést sokkal inkább a látens (felszín alatti) megrendelői igények kielégítésének kényszere a konkurencia lekörözése hajtja. Tehát ha egy takarítócég jellegzetesen mindig csak az aktuális megrendelő, aktuális és kikerülhetetlen igényeinek akar megfelelni akkor marketing szempontból máris befordult egy hosszú zsákutcába.

A vevői igények fejlesztése mindig az eladó dolga, meg kell találnia azokat a látens igényeket, amelyeket gazdaságosan tud kielégíteni és a megrendelő sokkal elégedettebb lesz, mintha nehezen és gazdaságtalanul próbálna spontán megjelenő vevői igényeket kielégíteni. Utóbbiak, jellemzően soha nem sikerülnek a megrendelői elvárások szerint!

[1] holtpont egy rendszernek egy olyan állapota, ahonnan külső beavatkozás nélkül nem tud elmozdulni. Holtpont akkor fordulhat elő, amikor a folyamatok egy adott halmazában minden egyes elem leköt néhány erőforrást, és ugyanakkor várakozik is másokra. Ha ilyen esetben a folyamatok egy része olyan erőforrásra várakozik, amelyek mások elfoglaltak, akkor a tevékenységek "megmerevedhetnek". Amennyiben a rendszert nem éri külső beavatkozás vagy a folyamatok nem tudják megváltoztatni saját állapotukat, akkor a rendszer nem tud elmozdulni a holtpontról.

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!