Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Szakképzési áttekintő 2016

 

Szakképzési áttekintő 2016

Az események a takarítóiparban gyorsan zajlanak, legalábbis utólag úgy látjuk. Nap, mint nap azért nem annyira. Mindenesetre alig telt egy évtized a takarító szakma beemelésétől az országos képzési jegyzékbe, és mára elmondhatjuk, hogy az oktatási adminisztráció és a politika is felismerte, hogy ennek a szakmának is, meg van a maga természetes tudás és felelősség alapú rétegződése.

A kezdetekben a harc lényege az volt, hogy szakma-e a takarítás. Akkor mindenki másra gondolt. Mi a szakmunkásra, más mindenki az egyszerű takarítóra.

Ezért aztán, amikor 2004-ben az állam szakmaként elismerte a takarítást, nem oldódott meg egy csapásra minden problémánk. Az állami elismerés csak egy lehetőség volt arra, hogy a küzdelmet egy magasabb szintre vigyük. Az okj-ba való bekerülés, igazából azt jelentette, hogy időről időre át kell gondolni, hogy mit tanítunk, és miképpen vizsgáztatjuk a résztvevőket. Ez pedig mindig előhozta a nézőpontbeli különbségeket és kívülről nehezen volt érthető a sok szembenállás és álláspont különbség.

Ez az évtized kísérletezésekkel telt el, a számon kért tudás folyamatosan bővült. Míg 2005-ban még egy betanított szintű tudással is bizonyítványt lehetett szerezni, ma már messze nem így van. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a mai rendszer minden szinten tökéletes. Ma is folyamatosan keressük azokat a garanciális elemeket, amelyek nem játszhatóak ki, hogy a végén a szakmunkás bizonyítvány tényleg egy szakmunkást azonosítson.

Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy szakképzés minősége/eredménye problémával csak mi küzdünk. A Kelet-közép Európai országokban még az út elején járnak és nyugaton is a német nyelvterület és a skandináv országok, ideértve a finneket is, kivételével még messze nem mondható tökéletesnek a képzési rendszer.

A 2007 – 2014 között zajló EuroSkills projekt (Fiatal Szakmunkások Európa bajnoksága) megmutatta, hogy a küzdelem más, a takarítási szakmát sokkal régebben szervező országokban is zajlik. A holland, brit, német, osztrák, lengyel szakemberekkel nagyon sokáig kellett egyeztetnünk, mire létre tudott jönni az egységes verseny-szabályzat, mert mindenkinek mást volt a fontossági sorrend élén. Továbbá menet közben is voltak egyet nem értések, de a végére azért kikristályosodott egy színvonal. Ez egy meghatározó tapasztalat, mert a jövőben még inkább fontos lesz, a sztenderd tudás szolgáltatása, és a szakmai vizsgák…

Komoly kihívások között dolgozunk, mert ma még a takarító cégvezetők sem ismerték el a szaktudás jelentőségét, még nem látják, pontosan hol van ennek helye a megrendelőkkel folytatott örökös alkukban. Ugyanakkor a munkavállalók sem biztosak abban, hogy megéri-e energiákat fektetni saját önfejlesztésükbe, pedig most már egyértelműen látjuk, a jó takarítási szakembernek egyre nagyobb értéke van a munkaerőpiacon. A munkaerőpiac pedig egységesülni látszik és Európai Union belül szinte korlátlanok a lehetőségek.

Nagyon lassan, de haladunk előre.

A 2016-ban életbe lépett legújabb szabályozás szerint, a tisztítás-technológiai szakma végzettség és beosztás szerint is több szintre tagolódik, és ez a tagolódás kapcsolható az Európai Szakképesítési Keretrendszer (EQF) szintjeihez is. Ez a besorolás ma még teljesen újszerű, bár a mindennapi élethez eddig ez van a legközelebb. Nyilván még át is kell mennie a köztudatba. A cégvezetőknek pedig meg kell kezdeni a munkaerő szaktudás, tapasztalat és hozzáállás szerinti differenciálást. Aki többet ér a cégnek, az részesüljön jobban a közösen megtermelt javakból!

Ennek megfelelően:

EQF1 alapvető iskolai végzettség – az utca embere, szakmai tudás, rálátás és kompetenciák nélkül.

EQF2 Intézménytakarító – itt indul a képzés. A haranggörbe közepe, ez az tudás, ami egy rész szakképesítés, amire legtöbb takarítóiparban tevékenykedőnek szüksége van, a jövőben akár kötelező minimális képzettség is lehet,

EQF3 Önjáró (vezetőüléses) felülettisztító gépkezelő – kezeli a nagy értékű gépek által igényelt tudás és félőség problémadiáját. Szintén rész szakképesítés és az előző szinte épül (vagyis ha erre jelentkezik valaki, meg kell tanulnia az előzőt is).

EQF3 Tisztítás-technológiai szakmunkás – ez már egy szakképesítés, ami az előző kettőre épül, és aki ezt elvégzi, az a gyakorlat minden szintjét ismeri, akire szakmailag lehet támaszkodni. A nemzetközi szakmai vélemény szerint a teljes állomány 10%-ának illene ezen a szinten lennie,

EQF4 Amennyiben egy Tisztítás-technológiai szakmunkás csoportvezetői pozíciót tölt be, vagy ide csak a majd a jövőben megjelenő Mester sorolható be, még vitatott kérdés.

EQF5 Tisztítás-technológiai szolgálatvezető – a szervezetek szakmai vezetője, a megtestesíti a tervezést és a kivitelezés garanciáját,

EQF6 Szakirányú felsőfokú végzettség (Környezettan szak, Környezettisztítás (technológia) szakirány. Magasan képzett szakember, aki átlátja a folyamatokat, a piacot és a trendeket.

A többi a jövő zenéje…

Végül is olyan ez mind egy építmény, aminek van alapja, oszlopai és teteje.

A 2016-os év legnagyobb szakmapolitikai kihívása, hogy pontosan hól húzzuk meg a határokat a különböző szakmai képzettségi szintek között. Nem is az a probléma, hogy a technológiák vonatkozásában, hol vannak a határok, mert abban már megegyezés született, az izgalmas inkább a szakma háttérismereteinek kérdése. Az igazi dilemma a kémia, fizika, mikrobiológia kérdésköreiben van. Eddig minden szakember elő sorban magából indult ki, és alapvetően azt történt, hogy folyamatosan gyűjtögettük mi az a szaktudás elem, ami még a takarítás, tisztítás-technológia része vagy ahhoz szorosan hozzátartozik. Most egy új helyzet állt elő, meg kell húzni azokat a határokat, melyek a jövőben meghatározzák a szakma szintjeit, vagyis azt a struktúrát, amiről már bebizonyosodott, hogy nélkülözhetetlen de még ez nem mindenki látja tisztán.

Ennek majd előbb vagy utóbb lesznek hatásai a cégek szervezeti felépítésében is. Ha a személyzet struktúrája kialakul, beindul a belső szakmai verseny is, és további személyi potenciál fejlődést okoz majd. Ha a szakma ezt az állapotot eléri, magasabb lesz a hozzáadott érték, és a megrendelők elégedettebbek lesznek. Ha pedig elégedettebb lesznek, többet is fizetnek majd.

Tudjuk, sok a ha, de rendkívül fontos kérdés, hogy a takarítók között is kialakuljon egy önmagát fejlesztő dinamikus hierarchiai rendszer, amely arra épül, hogy mindenki számára ott a lehetőség a szakmai fejlődésre és a karrierre és általában az önfejlesztésre és az önmegvalósításra is.

Különösen fontos ez, mert a magyar szakképzési rendszer része az EUROPASS rendszernek és az itthon megszerzett szakképesítések esetében fontos, hogy azokat külföldön is megértsék és elfogadják. Ezeket a minősítéseknek a jövőben egyre nagyobb jelentőségük lesz, ahogy az általános és minőségi munkaerőhiány egyre kritikusabb lesz.

Az egységes európai munkaerőpiac folyamatosan kínálja majd a lehetőségeket.. Van, akinek ez csak egyszerű tapasztalatszerzés, mások gondolnak egyet és elköltöznek, vannak, akik hazajönnek és vannak, aki végleg áttelepülnek. A világunk folyamatosan változik, az, hogy éljük meg ezt a mindenkinek a saját személyes ügye.

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!