Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Szakember nélkül nincs szakma (17.12.26)

 

Szakember nélkül nincs szakma (17.12.26)

Azt hiszem ma már kevés az, hogy a vezető szakmailag is érti a dolgát. A területen dolgozó embernek sokkal magasabb szakmai színvonalat kell nyújtani, ahhoz, hogy a szolgáltatás felértékelődjön. Azt is mondhatnám, hogy jelenleg minimális a hozzáadott érték menedzsment oldalról is, de végrehajtó oldalról aztán pláne.

Ha az ősi kereskedelmet vesszük alapul, az Indiában megvásárolt és Európában értékesített fűszer hozzáadott értéke volt a szállítás, logisztika (tevekaraván, sivatagi banditák, stb.) és megfelelő piacra juttatás, netán a felhasználással kapcsolatos tanácsok. Ez az érték adott esetben lehet, hogy a fűszer helyi termelési és feldolgozási költségénél is több volt. Nyilván ez a helyzet, akkor állt össze, ha az illető fűszerre szükség és igény mutatkozott.

Nézzük ezt a párhuzamot a takarítási szolgáltatással kapcsolatban. Ebben az esetben a „termék” az ember szolgáltatási képessége. Ha a fűszert megtermelik és feldolgozzák, az készen van. A munkaerő-piacon jelenleg nagyon kevés „kész” munkavállaló van. Tehát a hozzáadott érték egy része a szakképzés, a szolgáltatói nevelés és a kezébe adott professzionális eszközök. A másik része viszont a szolgáltatás értékesítési rendszere.

Matekozzunk kicsit.

2018 a minimálbér összege 138.000 Forint, a garantált bérminimum (nem tudom, miért hívják így) 180.500 Forint. Ezek tekinthetőek bázisnak. Ha a 138.000 Forintból indulunk ki és erre még rászámítjuk a 21,5 % terhet (szociális hozzájárulás és szakképzés), amit az államnak kel befizetni, a „nyers” órabér még nem éri el az 1.000 Forint + Áfa díjat. Kerekítsünk, hogy egyszerűbb legyen számolni.

Tehát ha munkaerő-piacról alkalmazunk egy munkavállalót és az általa óránként termelt értéket 1.000 Forintért áruljuk, akkor az bárhonnan nézzük ráfizetés.

Nézzük a részleteket, a teljesség igénye nélkül:

1)      Minimálbérért nincs jelentkező

2)      Mivel nincs ágazati bérmegállapodás vagy bértarifa, elszabadult pokol.

3)      A piaci árak olyan mértékben szórnak, hogy nem nagyon lenne értelme meghatározni egy átlagot, mert az nem vezetne sehová.

4)      A Ft/m2/nap díj ma már nem alkalmas a szolgáltatás értékének kifejezésére, mert minden nap más mennyiségű négyzetmétert takarítanak, és nem takarítják soha az összes felületet.

5)      A takarítás nem egy homogén feladatkör. Vannak értékesebb, nagyobb szaktudást igénylő feladatok és vannak nagyon egyszerűek is.

6)      Ha a takarítóipar nem vezeti be a munkavállalók képességi szintjének mérését és ennek megfelelő díjazását a szakadékba rohan.

Mindezeket összevetve, ha óránként 1.000 Forintba kerül egy ember, akkor az a kérdés, hogy mennyi az optimális hozzáadott érték? Vagyis mennyiért kell eladni ezt az órát a piacon? Ez ma Ausztriában 40%, vagyis nálunk 1.400 Ft lenne. Persze Ausztriában ez kb. több mint 2.000 Forintra tevődik rá és ez nominálisan a duplája miközben a tisztítószer és gépköltségek, ugyanazok, mint itt. Viszont a menedzsmentköltségek nem.

Ezért a járható út az, hogy a saját optimális nagyságrendjeinket és céljainkat kell meghatározni. Ami a mi specifikus esetünkben lehet, hogy ma optimálisan 100%. Ezen kívül természetesen verseny is van, tehát itt nem hatósági árakról beszélünk. A verseny pedig hatékonysági kérdés, egészen addig, amíg a minőség garantált. Tehát most egyszerre két dologgal kell megküzdeni a minőségi szint garantálásával és a hatékonysági versennyel.

2018-ban ebben szeretnék segítséget nyújtani.

A)     A cégvezetők számára rövid, hatékony továbbképzőkben gondolkodom.

B)     A munkavállalókat pedig be kell emelni egy önképző és önfejlesztő rendszerbe, ami finanszírozható és egyben a megfelelő motiváltságot is biztosítja.

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!