Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Négy könyv (2018.08.09)

 

Négy könyv (2018.08.09)

Az idén kb. 700 oldalnyi új szöveget írtam. Született három tanulmány és alakul 4 könyv. Ebből, ami már teljesen készen van a szolgáltatásvezető 300 oldalnyi anyaga. Most jön az a fázis, amikor előre kell lépnünk abban, hogy hányadán is állunk a szaktudással a piacon.

Az utóbbi időben sok cégvezetővel beszéltem és tettem fel nekik olyan kérdéseket, amire azt mondták, hogy nem tudják a választ. Ezek részben szakmai kérdések voltak és meghatározták volna azt, hogy a piac szegmentációja hogyan néz ki, vagy, hogy bizonyos technológiák miért nem terjednek Magyarországon, vagy, hogy miért van az, hogy bizonyos tudások nem mentek át a megrendelői piacra.

Vagyis az örök dilemma, hogy végül is mitől lenne szakma a takarítás?

Hát azt gondolom, hogy attól, hogy van egy tudáshalmaz, ami nem általános, mondhatni szakma sajátos. Ez a tudáshalmaz egy része a konkrét takarítási tevékenység. Vagyis egy előre meghatározott területen, az oda nem való, és ott valamilyen kockázatot jelentő anyagok eltávolítása. Azonban hogy ez tevékenység miképpen jut a piacra, az ugyan részben általános marketing tudás, de ugyanakkor nagyon szakmaspecifikus is, mert az, hogy a piacon végül is milyen szakmapolitika érvényesül, azt valakinek irányítania kell. Vagy nem és jól van az, ha minden spontánul alakul?

Állítsuk szembe a tudatos tervezést a spontán evolúcióval

A tudatos tervezés diktatúra és nyilván hatalmi kérdés, hogy miképpen valósul meg. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy ha erős központi akarat van az jó vagy rossz irányba viszi a dolgokat. Persze egy jól szabályozott jogi környezet, ami egy fajta szakmapolitikát képvisel évtizedeken át, az kifejthet egy általános alkalmazkodást és kialakulhat egy bizonyos értékrend. Ebben lehet spontán evolúció is, de vannak bizonyos alapok, ami nagyon kevés kivétellel, mindenkinek a saját elfogadott realitása.

Ezzel szemben egy olyan piac evolúciója, amiben ilyen közös értékek és valóságok nincsenek, egész más irányokat vehet. Természetesen ebben a helyzetben is van egy relatív realitás, mert bárki gondolhatja, különösen, ha a sikeresnek látszik, hogy csak az ő realitása igaz, és más mindenki rossz irányba tart.

Ezért aztán van egy nagy kérdés, ami valójában három:

1) A piac önmagában és egészében egészséges-e?

2) Termelődik-e benne elég profit és annak az újraelosztása milyen elvek szerint történik?

3) Ennek és más dolgoknak köszönhetően vonzza-e a termelni képes és akaró embereket vagy nem?

Lenne egy negyedik kérdés is, de ez szerintem még nekünk nem kérdés, vagy legalábbis nem a klasszikus formában. A társadalmi tőkén kívül (emberek), a vonzás mértéke igaz lehet a tőkére is és akkor azt jelenti, hogy megjelenik egy újabb dilemma is, a fejlődésnek és az eredménynek mekkora része köszönhető a beáramló tőkének? Azonban ez most nem olyan nagy kérdés és nem is annyira aktuális.

Visszatérve az alapokhoz?

Ha a piac jogi, szakmai szabályozásai és gyakorlatbeli szokásai olyanok, hogy a legjobb nyer a legtöbb esetben, akkor a piac egészséges és a rosszakat kiszelektálja. Kik a rosszak? Hát, akik nem a szakmai célt tartják a legfontosabbnak, és akik törvényeken, elveken és embereken gázolnak keresztül, azért, hogy nagyobb legyen a személyes anyagi nyerességük.

Természetesen ne legyünk álságosak, a második kérdés a profit mértékére vonatkozik, tehát itt nem a profit céllal van a gond, hanem valami mással. Ugyanakkor a második kérdés, a profitot és az újraelosztást egyszerre kezeli, mint egy egységet.

A harmadik kérdés pedig azt vizsgálja, hogy lesz-e a jövőben elég humán tőke a területen, vagy a szakma periférián marad?

Vagyis a takarításban mindig tradicionálisan kevés volt az értékes humán tőke, az innováció. Ezért aztán stabilan soha nem gyakorolt elég nagy vonzó hatást az innovatív emberekre. Ennek megfelelően megmaradt a minimális evolúciós képesség és a rabszolgából, cseléd lett, majd a munkavállaló, de 3 000 távlatában sem lett szakember. Ezért tehát semmi nem változott, csak a rabszolga kereskedelem módszertana, de az is csak annyira, hogy aktuális társadalmi elfogadottság határán elevickéljen.

Ez tehát a vita tárgya!

Az utóbbi időben sokat foglalkoztam azzal, hogy a magam részéről elvégezzem azt a munkát, amit ennek kapcsán el kell végezni. Az idén semmi másra nem koncentráltam, csak arra, hogy ha valaki behelyezhető egy még nem létező, de áhított struktúrába, akkor egy nap alatt mi adhatnék át neki, amitől egyrészt hasznosabb tudna lenni az adott pozícióban, másrészt tudatosabban élve, talán elindulhatna a fejlődés útján.

Kezdjük talán a szolgáltatásvezetővel!

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!