Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Hol, vagy miben van az érték? (19.08.26)

 

Hol, vagy miben van az érték? (19.08.26)

Nyilván képzésben és a technológiában, vagy fordítva. Azonban alapvető kérdés továbbra is, hogy a takarító bére és fajlagos teljesítménye milyen szinten lenne elfogadható és mit mutat a valóság? Mondhatjuk persze, hogy bízzuk ezt a piacra...

Egyszeri és egyszerű Pistánk vagy Magdikánk, aki még 8 osztállyal sem rendelkezik, és nem nagyon ismeri a világ jelenlegi dolgait, de azért józan paraszti ésszel azt gondolhatja, neki van helye a munkaerő piacon. Joggal gondolhatja, hogy dolgozni becsülettel még mindig jobb, mint lopni. A társadalom pedig elvileg díjazza is ezt az értékes és hasznos attitűdöt és a kormány pedig meg is határozott egy minimális összeget, aminél kisebb mértékű fizetéssel nem értékelhető ez az ember. Ez a pénz persze sem abszolút sem relatív értékben nem sok, viszont az utóbbi 10 évben azért dinamikus emelkedési tendenciákat mutat.

Nézzük reálisan a dolgokat. Van egy emberünk, akinek nincsenek szakismeretei és nincs szakmai tapasztalata, nem alakultak ki olyan készségei sem, amik ebből a szempontból figyelemre méltóak lennének. Tehát munkaadói szempontból vagy értéktelen tehernek, problémának tekintjük, vagy tekintettel arra, hogy a munkaerő piac kínálata szűkös, egy kicsit összehúzzuk a szemünket, megráncoljuk a homlokunkat és máris csiszoltatlan gyémántnak is láthatjuk.

OK! Nem nagyon van választásunk és ebben a helyzetben a takarító szervezet vezetője alapvetően három dimenzióban kell, hogy gondolkodjon.

Ebből az első és legfontosabb az emberi erőforrás kérdésköre. Tehát inspiráció és motiváció, tanítás és fejlesztés, szükség szerint mindenféle támogatás, ugyanakkor etika és katonai fegyelem. Nincs a piacon készen ilyen ember – ideális takarító – ezt nekünk kell megformálni, mert az, hogy megfelelő pénzért lenne, az csak egy legenda. Nyilván nagyobb pénzért értékesebb embereket tudunk alkalmazni, és ennek persze lehet az eredménye az, hogy ez a formálási folyamat gyorsabb lesz, de akkor sem kerülhető ki. Ugyanis itt alapvető kérdés a szervezet kultúrája is, tehát az egyének valamilyen formában majd egy közösséget is alkotnak és ennek is van egy fejlődési íve illetve hatása a teljesítményre.

Mindez persze mit sem ér megfelelően képzett, zsigerből érzékeny vagy érzékenyített és odaadó adminisztratív és szervező munkatársak, sziklaszilárd elvi alapokon álló, már-már kínosan következetes vezetők nélkül!

 A második dimenzió a technológia kérdésköre. A takarítás lehet végtelenül egyszerű és lehet tudatosan tervezett, adott esetben az uralkodó technológiai trendek figyelembe vételével vagy lehet olyan is, ami alapjaiban változtatja meg a megrendelő elképzelést a szolgáltatással kapcsolatban. Izgalmas kérdés, ilyenkor, hogy a piac valójában mennyire van tisztában a lehetőségekkel. Ha egy kommunikációs párhuzamot megengedtek, akkor a takarítási piacon egyszerre van jelen minden ismert technológia a huzalos gyerektelefontól, betárcsázó analóg telefonon át az önvezető autó közlekedési hálózatát is fenntartani képes 5G technológiáig. Amikor a telefont, még mindig telefonnak hívjuk, de már rég nem az. Tehát a vevőnek jelenleg fogalma sincs, mi volna neki a legjobb.

Mindez persze itt van karnyújtásnyira. A technológia, a gépek elérhetőek és talán meg is fizethetőek. Azonban ez csak akkor derül ki, ha az emberünk úgy tudja őket használni, hogy az elért minőségi és teljesítmény eredmény ténylegesen is lenyűgözi a megrendelőt. Felmerül akkor mindjárt, hogy ennek a technológiának a menedzsmentjére mennyire készült fel a magyar takarító szektor? Tehát ugye van a szerszám és vannak a kezelése, ugyanakkor, ha ez a szerszám a megfelelő kezeléssel forradalmasítja az üzletágat (a szövés gépesítése – ipari forradalom), akkor viszont egyre másra jelennek meg majd új szempontok, összefüggések és a piaci verseny egészen érdekes formákat ölt majd. Csak, hogy tisztán értsük, a szövőszéktől eljutunk majd a divatszakmáig.

Mindezekből következik majd a harmadik dimenzió, vagyis, egy adott pont után a helyzet gyökereiben alakul át. Példaként mondhatom, az esztergapadok körülbelül 100 évig uralták az ipart, ehhez tartozott egy kultúra és az emberek. Ez a 70-es években egy stabilnak látszó folyamat volt. Az utóbbi 20 évben azonban a forgácsolási szakma olyan fejlődésen ment keresztül, amit a klasszikus esztergályosok vagy marosok nem tudtak követni. Egyszerűen nagy részük fel sem tudta fogni, aztán feldolgozni meg végkép nem tudta, hogy mi is történik valójában. Jöttek új emberek és kiszorították őket szakmai térből, az elavult technológiával együtt.

Talán mindez okoz némi felismerést? A kulcskérdés az ember! A takarító szektor alkalmazhatja a társadalom legkevésbé versenyképes rétegit, de nem azért mert ennek az állapotnak a konzerválásában lenne érdekelt. Hanem azért, mert itt van a legnagyobb potenciálkülönbség. Ezeket az embereket fel kell, hogy hozzuk oda, hogy tudják megvalósítani a legendás szolgáltatást. Gondolom, már érhető miért mondom, hogy ez egy háromdimenziós játszma, amiben minden szolgáltatási technológiai elemnek meg van az ideális helye, de ennek optimalizálása egy új tudomány és nagyon kevés tapasztalat áll a rendelkezésünkre.

Semmelweis munkája és életútja, mondhatni tragédiája éppen ezen a ponton keresendő. A társadalom nehezen dolgozza fel a paradigmaváltást, ha ebben még érintett vagy vádolt is, akkor még ellen is áll. A modern takarító szervezet tehát egészen másképp kell, hogy megközelítse a problémát, mint az elődei, ugyanakkor ma még nincsenek jobb emberei, és amennyiben azok nem megfelelően használják az új technológiákat, akkor az, drágának is bizonyulhat. Tehát a három kihívás egyszerre jelentkezik, és folyamatosan lesznek reklamációk, amit tudni kell majd kezelni.

Tehát adott béren adott teljesítmény és nyilván a kézzel fogható minőség határozza meg, hogy piac olcsónak vagy drágának lát valamit.

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:

#1 - Németh Zoltán2019.09.03. 18:38

Kedves Tibor!

Tiszta és érthető vonal amely maximálisan a szakma jövőjét vetíti előre
Ezt érti értenie kell mindenkinek aki szeretne egy felrázott modern friss gondolkodású szolgáltatás részese lenni
Ebben minden köszönet megilleti és külön öröm a Semmelweis “projekt”

Üdv.:

Németh Zoltán