Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Hibák, és ahogy nem látjuk őket (17.12.27)

 

Hibák, és ahogy nem látjuk őket (17.12.27)

Egy szakterület szabályozása komoly dolog. A visszajelzések szerint sokat szeretnék, hogy legyen szabályozás a takarítóiparban. Na de milyen? Mi van akkor, ha a szakmának mondott nem szakma még nem készült fel semmiféle szabályozásra? Mert, hogy az is tény, hogy mindenki változást akar, de senki ne akar változni.

Milyen helyzet ez?

Ebben a helyzetben izgalmas kérdés, hogy az érdekképviselet konzervatív vagy forradalmár legyen. A takarító cégek rövid távú érdekei szerint konzervatívnak kéne lennie, de eközben mindenki látja, hogy ez nem vállalható, mert a takarító cégek olyan mély szakmai és morális szinten vannak, hogy az nem lehet képviselni. Ezen kívül van egy másik nézőpont is, a munkavállalóké. Ma őket nem képviseli senki és szép lassan kihalnak, eltűnnek. Akkor már késő lesz újragondolni a demokráciát.

Az elkövetett hibák vezettek ide

Sok visszajelzést kaptam, amikor megjelent az a bizonyos hibalista. A visszajelzések egy része kritikus hangnemet ütött meg, és kikérte magának. Olyanok is voltak, akik azt mondták, hogy mindez igaz és sajnos még további hibák is vannak. Ezért aztán most kiegészítem a listát, és még mindig a teljesség igénye nélkül.

1)      A vállalkozók és cégvezetők hozzáállása a szakmaisághoz nagyon rossz. Kevesen képezték magukat (tisztelet a kivételnek) és szakismereteik felületesek. Ez persze nem tartja őket vissza attól, hogy villogjanak és aztán ilyenkor a hozzáértő átlát rajtuk. Ennek kárai felbecsülhetetlenek. Az igazi nagy gond, hogy nem csak saját képzésükben nem érdekeltek, hanem mást sem hagynak fejlődni.

2)      Ebből adódóan a beosztottak szakmai fejlődése nem, hogy nem meredek, hanem negatív előjelű. Nincs semmilyen kényszer arra vonatkozóan, hogy valaki valamilyen szakmai szintet el kell, hogy érjen.

3)      Ennek megfelelően a szolgáltatásokat nem tudják pontosan tervezni, teljesíthetetlen ajánlatokat adnak, amibe belerokkan a végrehajtó állomány és a középvezetők.

4)      A mindennapokra a kézi vezérlés jellemző, nincsenek munkatervek és az egyéni munkalapok és értelemszerűen ebben a helyzetben nem lehet egyéni értékelés és teljesítménybérezés sem. Mivel a jókat nem ösztönzik és a rosszakat nem büntetik, jók leromlanak és a rosszak még rosszabbak lesznek.

5)      Ezek után öngyilkosság lenne bevezetni egy szakszerű minőségmérést. Azonban a piaci trendek szerint ez elkerülhetetlen.

6)      A vállalat- és üzletág szintű meggyőződések és szabályozások hiánya, vagyis nincs semmi központi akarat, ami a trendeket megfordítaná. Egyszóval a szakma az elmúlt 30 évben nem volt képes önmagát megszervezni úgy, hogy az üzletág szintjén, legalább a piac háromnegyede által elfogadott legyen.

7)      Még pontosabban a cégvezetők nem az egészséges és tisztességes verseny kialakításán fáradoztak, hanem folyamatosan keresték azokat a kiskapukat ahol versenyelőnyre tehettek szert, és amikor kiskapuról beszélek, akkor gondolom, hogy mindenki tudja, hogy a legtöbbször valahol a törvénytelenség határán mozgunk. Ami pedig a katasztrófához vezetett, hogy ebben a keresésben semmi nem számított, sem a törvény, sem a szakma, sem az ember. 

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!