Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Egy újabb önszabályozási lehetőség (18.06.05)

 

Egy újabb önszabályozási lehetőség (18.06.05)

Nagy kérdés, hogy mi a legjobb stratégia? A környezetbarát takarítás most már nemzeti és EU szinten is szabályozott. Elvileg rendelkezésre állnak a technikák és technológiák, kezelőszerek és a tudás is, hogy a takarítóipar megvalósítsa a környezetbarát szolgáltatást. Mégis csak alig néhány cég lépett eddig erre az útra.

A takarítóipar jellemzően a mikró és kis vállalkozások területe. Az itt tevékenykedő kb. 5.000 cég (BT, KFT, RT) 90%-uk árbevétele 100 millió alatt van. Ezt, azt is jelenti, hogy ezek a cégek nem igazán működnek cégszerűn, nincs hierarchiai rendszerűk és a naprakész adminisztráció is ismeretlen terület számukra. Ettől függetlenül a 90% birtokolja a piac 65 – 70%-át. A maradékon pedig osztozik kb. 20 nagy és 150 közepes cég. Ez a piac kínálati oldala.

A takarító piac egy vevők által vezérelt piac

Ez választ ad arra, hogy miért ilyen a piac. A megrendelők nem nagyon tudatosak abban, hogy kitől rendelnek takarítási szolgáltatásokat és ennek megfelelően a piaci szabályozás, vagyis a rosszak kiszűrése nem történik meg, sőt inkább kontraszelekció van. Ezért aztán van egy újabb tendencia is, jó néhány megrendelő dönt a takarítás visszaszervezésére, mert azt gondolja, hogy amit ma a piacon kaphat, annál még ö maga is jobbat tud alakítani.

Hogyan vehetné át a vezérlést a takarítóipar?

A jelenlegi helyzetben sehogy. Két dolog közül kéne valamelyiknek megtörténnie. Az egyik egy központi állami szabályozás, mi komolyan belecsapna a lecsóba. A másik pedig egy olyan piaci önszabályozási rendszer, ami önkéntességen alapszik, ami ma már rendelkezésre áll és a piac kritikus tömege belátná, hogy ennek van értelme.

A kényszerpálya vagy a felismerés?

Én most egyiket sem látom reálisnak. A szakma egyenletesen gyorsuló sebességgel megy a lejtőn lefelé. A szervezeti stratégiák pedig, ahol vannak, egyáltalán erre semmiféle szakmai választ nem adnak. Egyéni túlélési harcot folytat mindenki és nagyon bízik abban, hogy abban jó, kivalló, sőt zseniális. Persze a piac megítélése nem pontosan ezt mutatja.

A kérdés az, hogy lehet-e egy cégnek kivalló megítélése, ha az üzletágé általában rossz?

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!