Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Egy kicsit személyes (18.11.14)

 

Egy kicsit személyes (18.11.14)

A blog lényege, hogy nagyon is személyes. Persze nem minden tartozik mindenkire, azonban az, hogy egy szakember miképpen éli meg a szakmaiatlanságot rendkívül izgalmas kérdés. Nem csak személyes tragédia, hanem tanulságos tapasztalat is. Nézzük a botrányt magát:

Ilyen cím után gondolom, hogy valami zaftos dologra számítottál, a helyzet azonban az, hogy most még nem tudok beszámolni a katasztrófáról, mert az csak ezután jön. Miért is a vészmadárkofás? Mert a helyzet kezd kritikus lenni.

Döbbenetes visszajelzések a Német bértarifa kapcsán

A lényeg nem a bérek mértékében van, pedig sokan csak ezt látják. Ami viszont sokkal fontosabb a struktúra és az üzenet: mindenki bejárhat valamilyen pályát. Mindez csak és kizárólag a hozzáállásán múlik. Persze egy gyalázatosan primitív rendszerben ez nagyon nehéz. Nehéz, de nem lehetetlen.

Az 5 igenes konzultáció

Aki a kérdőívet kitöltötte, 100%-ban mind az 5 kérdésre igennel válaszolt, most jön tehát a következő lépés. Miként fogjuk ezt megvalósítani? A projekt adott! Csak a hogyan tovább nem. Mindenki változást akar, de senki nem akar változni.

A látóhatár

Amit én most előre látok, az a Föld görbületén túl van. Ezért amit most mondok hihetetlennek tűnhet. Vagyis most már nem csak az a kérdés, hogy szakma-e a takarítás, hanem az is, hogy ember-e a takarító? Mi van? A fejlesztés módszere, egyáltalán a fejlesztés gondolata, módszerei és hatékonysága azon múlik, hogy milyennek látjuk azokat az embereket, akik a takarító szektorban kötöttek ki tartósan vagy ideiglenesen.

Ez nem egy egyszerű dolog, mert ez egyszerre: A) generációs kérdés; B) bér + béren kívüli juttatás + kiváltságok kérdésköre; C) változó értékrend és élmény szempontok; D) igény és szakszerűség; E) hatékonyság; F) objektív (akár még takarító szektor szintű) személyi minősítési/visszaigazolások rendszere és még egy két dolog, és nem is biztos, hogy ebben a sorrendben.

Nem! Egyáltalán nem vesztegettünk el 25 évet!

Most értünk el arra a szintre, hogy van körülbelül 60 – 70 ember, aki elérte azt a szakmai és személyiségfejlődési szintet, hogy érti is mi történik a körülötte. Lehet, hogy többen is vagytok, csak rejtőzködtök. Azt gondolom, hogy ideje a napfényre lépni.

"Szektoriális"

Ez a véleményem!

Név *:
e-mail *:
Elfogadom, hogy az értékkihívás belekényszerít abba, hogy fejlesztenünk kell az embereinket! *:

Elfogadom, hogy a jelenlegi rendszer nem inspirálja az embereket és abszolút realitás számukra, hogy részükről nem kell fokozniuk saját értékeiket, ahhoz, hogy magasabb fizetést kapjanak! *:

Elfogadom, hogy a 30%-ot kisebb szakaszokra vagy szakmai szintekre kell osztani, és ennek meg kell határozni olyan szinteket amelyek, túlmutatnak a jelenlegi állami szabályozáson! *:

Elfogadom azt, hogy ezt, senki mást nem tudja megtenni helyettünk, sőt továbbgondolva egyenesen borzasztó lenne, ha ezt más tenné meg? *:

Elfogadom, hogy mindezt szektor szinten kell megvalósítani! *:

Mobil telefon:


A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:

#2 - Bagosi Tamás2018.11.14. 11:22

Mintha csak Én írtam volna.

#1 - Révay Márta2018.11.14. 08:51

83 óta vagyok ebben az iparban. Megértem sok mindent.
A jelenlegi helyzetben a vállalkozás túlélésre játszik. Igazán fejleszteni sem tud nem még a dolgozókat tovább képezni. Egyszerűen nincs miből.
A megrendelőket nem érdekli , hogy hogyan csak legyen tisztaság a legkevesebb költséggel. Árat emelni lehetetlen mert ott vannak azok a vállalkozók akik ukrán vagy vidéki munkaerővel a hypo, ultra takarítást csinálják valóban olcsón. Ezekkel és a "politikai takarító cégekkel" nem lehet versenyezni. Mi már a közbeszerzéseken nem is indulunk ,kár a rengeteg befektetett pályázati munka. Valahogy mindíg ugyanazok a cégek nyernek brutál alacsony árakon, aztán két hónap múlva emelnek valamilyen indokkal és természetesen el is fogadják. Igy végül is drágábban dolgoznak mint azok akik a pályáztatás során lemaradtak mert nem a legolcsóbbak voltak. A pályázatoknál fontos még, hogy két-három évre előre lehetetlen tervezni mert a szabályozások és a bér előírások évről-évre változnak, emelkednek.
A takarítói munkabér igények elszálltak, nem lehet jól dolgozó , hozzáértő munkaerőt találni mert nem tudjuk megfizetni. Ma már a nettó 1500,-Ft-os órabér az alap igény, ugyan valós tudás és szorgalom nincs mögötte de így is tárt karokkal várják őket. Emiatt követelni, számon kérni majdnem lehetetlen mert megsértődik és köszönés nélkül tovább áll.
Ennyit szerettem volna megjegyezni a takarító ipar jelenlegi helyzetével kapcsolatban.
Üdvözlettel: Révay Márta