Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Csoda nem várható (17.11.28)

 

Csoda nem várható (17.11.28)

A takarítóipar ott van, ahol a part szakad. A szakma halála az alvállalkozói emberkereskedelem. Jó nevű cégek buknak meg újra és újra, és nem tanulnak semmit. A piacon pedig csak halmozódik az elégedetlenség. A cégvezetők nagy része erről tudást sem vesz, ezerrel vágtat a szakadék felé.

Tisztán kell látni, hogy a mostani jelenség miszerint csak „ember létszám meglegyen” egyenesen a halálba vezet. Ha azt szeretnénk, hogy szakma legyen a takarítás szakemberekkel kell dolgoztatni. Ezt ennél egyszerűen nem lehet megfogalmazni.

Miért kell a szakember?

Mert a szakember kevesebbet hibázik és sokkal eredményesebb és hatékonyabb, mint az utca embere. Mindez azt jelenti, hogy ha többe is kerül, végül is olcsóbb és megéri foglalkoztatni. Azonban a foglalkoztatása csak akkor éri meg, ha ki tudjuk aknázni a benne lévő szakmai potenciált. Vagyis képzett szakemberek foglakoztatásához, képzett középvezető szükséges.

Ez a csapat tudja megvalósítani a definíció szerinti, vevőre optimalizált szolgáltatást, 100% szolgáltatási garanciával!

Tegnap a hétfői bejegyzés kapcsán több cégvezetővel is beszéltem, és alapvetően az volt a véleményük, hogy amiről én beszélek az azért ne reális számukra, mert képtelenek rendszerben gondolkodni. Szerintük az a rendszer, amiről én beszélek, nem létezik, a takarítási szolgáltatást nem lehet tervezni, mert a körülmények folyamatosan változnak. Továbbá a személyzet körében ismeretlen a hivatástudat/tudásvágy és az egyre növekvő fluktuáció és emberhiány mellett nem lehet és nem is érdemes szakmai fejlesztéssel foglalkozni. Tehát szép lassan ássuk meg a saját sírunkat, feküdjünk bele és reménykedjünk a rövid szenvedésbe.

Hát szerintem meg nem!

Valóban erőteljes krízishelyzet van. Aminek a kezelésének egyik alap elve, hogy abba kell hagyni minden rossz szokást, ami ide vezetett. Olyan szokásokat kell meghonosítani, amelyek idővel kivezetnek ebből az „erdőből”.

Na de mi vezetett ide?

Mondom, a teljesség igénye nélkül:

1) A szolgáltatások pontos tervezésének hiánya, és az ebből adódó rossz árajánlatok és teljesíthetetlen szerződések tömkelege

2) A munkatervek és az egyéni munkalapok hiánya illetve teljesítménybérezés megszületése,

3) A szakszerű minőségmérés hiánya,

4) A munkatársak megkülönböztetésének és értékelésének hiánya,

5) A fejlődni vágyok támogatásának és a nem idevaló emberek eltanácsolásának hiánya,

6) A vállalat- és üzletág szintű meggyőződések és szabályozások hiánya.

Egyszóval a szakma az elmúlt 30 évben nem volt képes önmagát megszervezni úgy, hogy az üzletág szintjén, legalább a piac háromnegyede által elfogadott legyen. Még pontosabban a cégvezetők nem az egészséges és tisztességes verseny kialakításán fáradoztak, hanem folyamatosan keresték azokat a kiskapukat ahol versenyelőnyre tehettek szert, és amikor kiskapuról beszélek, akkor gondolom, hogy mindenki tudja, hogy a legtöbbször valahol a törvénytelenség határán mozgunk. Ami pedig a katasztrófához vezetett, hogy ebben a keresésben semmi nem számított, sem a szakma, sem az ember. Itt meg is állhatunk és találkozzunk december 14-én és elmondom, hogy ez miképpen téríthető vissza a „hajó”, vagy maradnak a „zátonyok”.

Reneszánsz 2.0 Start

vissza