Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Az ember vagy az EMBER (18.01.24)

 

Az ember vagy az EMBER (18.01.24)

Zajlik, a közgazdaság ki tudja hányadik reformja. Ennek most egyik alapvető tézise, hogy a pénz lassan nem számít, mert sokkal fontosabb a fenntarthatóság és a tudásharc a munkaerő piacon. Ha felületesen nézzük nincs új munkaerő, ha mélyebben vizsgáljuk nincs olyan munkaerő, aki alkalmas legyen a feladatra.

A sztori egyszerű.

A magyar takarítóiparban a cégvezetők azt hitték, hogy az élet mindenkori része a korlátlanul rendelkezésre álló, nem túl igényes, de elfogadható munkát végző „friss nyugdíjas”. Ez nagy hiba volt, de mindegy is, mert mára a helyzet gyökereiben változott.

Miközben a megrendelők egyre igényesebbek és persze fogják a pénzt, a takarítóipar nem tud vallogatni szakszolgáltatásra képes és motivált emberek között. A fenntarthatóság kérdésköre pedig úgy jelenik meg, hogy nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy mi lesz 5 év múlva.

Cserék

A bérek hirtelen magasba szöktek. De nem ám mindenkinél, a cégek csak az új embereket veszik fel „elképesztő” pénzekért. Aki nem megy el, nem igazán jár jól. Vagyis a törzsgárda igazából egy valódi kibiztosított kézigránát. Az, hogy mikor robban majd és mi lesz akkor, ha a bérfeszültség „színre lép”, jobb bele sem gondolni.

Tehát akkor mi lenne a helyes út?

Minden a legkisebb ellenállás felé mozdul el. Addig, ami ennek a pontnak a keresése folyik, senkit nem érdeke a helyes út. Mert amíg a víznek van merre folynia, addig patak vagy folyó, amint viszont gát álja az útját és nem tudja azt áttörni tó lesz belőle. A víznek azonban ez „mindegy”, de nem úgy nekünk. A tó azt jelenti, hogy az energiák halmozódnak és egyszer aztán újra folyó lesz vagy mégsem.

Emberi erőforrás a központban

A takarítóipar jövője abban rejlik, hogy a takarítók képesek lesznek-e felvenni a „harcot” a változásokkal. Ez csak részben pénzkérdés. A másik fontos eleme, hogy a cégek milyen emberi erőforrás politikát folytatnak. Persze erről ma nehéz beszélni akkor, amikor semmilyen politika nincs.

Az alapmodell az volt, hogy a társadalomban mindig elegendő ember van arra, hogy olyan feladatokat lásson el, amelyek fontosak ugyan, de senki nem értékeli őket különösen (higiénés tényező). Ez ment eddig.

Mára azonban a helyzet megváltozott

Jelenleg a társadalom szerkezete átalakult és minél fejlettebb lett, annál inkább eltűntek ezek az emberek. Nyugat-Európában ez már a háború után 20 – 30 évvel később bekövetkezett. Az akkori szakma erre mai napig nem talált megoldást. Viszont mákja volt, mert a „vákuum” beszívta a vendégmunkást. Aztán 20 – 30 évig megint mindenki boldog volt. Ára azonban kikeltek „záptojások” és a krízis újra itt van.

Ez a krízis, azonban már minket is elért

Bármilyen meglepő a megoldást a mai kor takarító menedzsmentje sem találja és az időzített bonba ketyeg. Pedig ott az óra előtt csak nem látja.

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!