Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Az elme sebességváltója (19.10.17)

 

Az elme sebességváltója (19.10.17)

Az emberi elme működése rendkívül érdekes. Egyszerre mutat olyan tulajdonságokat, amik valószínű, hogy évezredeken át segítettek a túlélésben és ugyanakkor elcsodálkozunk azon, hogy emberek, hogy tudnak túlélni azzal az attitűddel, ami hosszútávon jellemző rájuk.

Na de miért nem tud az ember semmit az elme sebváltójáról?

Ez az emberiség legdurvább kérdése. Mert ezt sem otthon, sem a bölcsődében, sem az iskolában, sem az egyetemen, sem a munkahelyen nem tanítják. Miért is? Nem tudjuk pontosan, de valószínű, hogy azért, mert erről kevesen tudnak, aki pedig tud, az jól felfogott érdekből titkolja.

Egy másik elmélet szerint,− amiben lehet valami −, azért nem tudjuk, mert ez egy olyan tudás, aminek átadása csak bizonyos körülmények között lehetséges, más esetben ezt az ember nem látja, nem érti, nem tudja felfogni, mintha a negyedik dimenzióba lenne.

Van egy harmadik elmélet is, amiben én személy szerint nem hiszek, ami szerint, ha ezt mindenki megértené, és e szerint cselekedne, hirtelen annyi „autó” jelenne meg az „utakon”, hogy a közlekedés örökre és végérvényesen összeomlana. Szerintem pedig ekkor lépne a társadalom egy újabb fejlettségi fokozatba.

A Cselekvési skála elméletem szerint, az emberek születéskor kapnak egy telitankolt, járó motorú autót, aminek a sebváltója egyesben van, és a kuplungon van egy nagydarab kő. Mindenki innen startol és van, aki itt is marad. Egy bizonyos időnek minden esetben el kell telnie ahhoz, hogy az ember felismerje, hogy a követ el kell mozdítania ahhoz, hogy az autó elinduljon. Azt pontosan tudjuk, hogy ilyenkor szükség van azért még némi készségre, mire megtanuljuk a gázt és a kuplungot biztosan koordinálni, de végül is ez a legkisebb probléma, a később felmerülőkhöz képest.

Van, aki helyben marad, mert kifogy az üzemanyag, még mielőtt rájönne a kuplung szerepére. A másik véglet pedig bejárja a világot, úgy, hogy élete során többször is „tankol”. Borzasztó nem? Vagy éppen ez az élet rendje, egy fajta szelekció is arra nézve, hogy „ne legyenek túl sokan az utakon.”

Ez egy tapasztalati skála és szintjei. A hat szint három csoportra osztható. Az első csoport egyáltalán nem hasznos a társadalom szempontjából. A második csoport, képezi az átmenetet, és a harmadik csoport az ideális. Az adott szinteknek megfelelő „sebességfokozatok” nem teljesen feleltethetőek meg pontosan, de aki vezetett már autót pontosan érti, hogy ennek nincs nagy jelentősége. Illetve ott még lehet egy kis zavar, hogy ha két egyébként technikailag különböző problémát nem különítünk el, mert az eredmény szempontjából nincs jelentősége. Ezek az egyesből való elindulás készsége (kuplung/gáz összhang) és az egyeses fokozat korlátja a sebesség növelés szempontjából. A mélyebb megismerés a SZOLGÁLTATÁSVEZETŐ könyvben megtalálható

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!