A takarítóipar végérvényesen kettészakadt? (18.06.19)

 

A takarítóipar végérvényesen kettészakadt? (18.06.19)

A nemrég megjelent NEMZETI CÉGTÁR legújabb adatai szerint a takarítóipar immár második éve veszteséges. Bár a vesztesség jelentősen csökkent az előző évhez képest, eredményességről még nem számolhatunk be. Hogyan jutottunk ide? Hogyan jutunk ki ebből?

A statisztikák szerint, a 2017-es mérlegek leadását követően a „takarítóipar” 2017-es árbevétele komoly visszaesést mutat a 2016-os 155 milliárdhoz képest csak 142 milliárd Forint volt, ez 4 638 cég produktuma. A cégek körülbelül 42 000 főt foglalkoztattak és -2 millió Forint mérleg szerinti eredményt értek el. Ami azért optimizmusra adhat némi okot, mert 2016-re ez a szám -109 millió volt. Hát ez nagyon szomorú.

Mik az okok, amik ide vezettek?

Első: Sajnos bármilyen híresztelések is vannak, a gazdaság egyelőre lehet, hogy jó pályán van, de még nem igazán nem teljesít sem kiemelkedően, sem jól. A takarítóipar az (N) ágazat része, ami az adminisztratív szolgáltatást támogató tevékenységeket tömöríti (bérbeadás, lízing, munkaerő-piaci szolgáltatások, építményüzemeltetés és egyéb) és ami tulajdonképpen a gazdaság „hőmérsékletének” is tekinthető, mert egy dinamikusan növekvő gazdaságban sok ilyen szolgáltatás vesznek igénybe, a nehéz években pedig ezeket a költségeket fogják vissza az elsők között. Tény, hogy az N ágazat rettenetes mértékben visszaesett 2,6 ezer milliárdról, 2,1 ezer milliárdra. Az ágazaton belül csak a építményüzemeltetés tudott növekedni, de mérleg szerinti eredmény ott sincs. Tehát mondhatjuk, hogy a takarítóipar számára egyelőre nincs különösebb kereslet sem, nem, hogy kereslet élénkülés.

Második: A takarítási szolgáltatások útjában nincs, semmilyen adminisztratív vagy szakmai küszöb, ezért a remény sok cég megmaradását eredményezi. Továbbra is 4 638 cég van a piacon és vannak reménykedők is, mert 2017-ben 300 új céget alapítottak. Ez 10%-al több mint 2016-ban. Tehát egy csökkenő kereslet mellett, egy folyamatos kínálatnövekedés is van. Mindezt alátámasztja, hogy, hogy az egy főre jutó óránkénti termelési érték alig haladja meg az 1.600 Forintot. Ez az öngyilkosság biztos receptje.

Harmadik: A piacon csak elvétve van szakmai verseny. Ahol nincs kapcsolat (mert azért ez továbbra is nagyrészt egy kapcsolati tőkén alapuló piac), ott a verseny alapvetően árverseny és ez nem segíti elő a szakmaiság fejlődését, nem ösztönzi a cégeket, hogy beruházzanak a munkatársaikba és a minőség javításába. Természetesen a kapcsolati tőkén alapul együttműködés is lehet magas szakmai színvonalú… Nyilván mindig vannak kivételek, de én most a nagy átlagról beszélek, aminek az eredménye ez a statisztika, amit nehéz feldolgozni. Egy dolog biztos, a 10 Ft/m2/nap egy olyan díj, amin még nincs eredmény.

Milyen lépések vinnének ki innen?

Első: Végig kell gondolni, mit tegyen a cégvezető. Marad és küzd, vagy menekül?

Második: Ha marad és küzd, akkor két párhuzamos tevékenységet kell végeznie és ez nem lesz könnyű. Az „A” tevékenység és a legfontosabb tevékenység a saját maga és az emberei fejlesztése, egy erős szakmai hierarchia kiépítése és stabil szakmai alapokra kell helyezni a céget (technológiai, tudás, készségek), majd meg kell kezdeni a kiválasztott célpiac megdolgozását. A „B” tevékenység nagy vonalakban az üzletág szabályozásának elősegítése, ami valójában egy fajta együttműködés és megállapodás a versenytársakkal, a versenyszabályok tekintetében.

Ennyi! Ha csak egyre koncentrál a bukás esélye 90% lesz!

Aki pedig tavaly nyerseséges volt legyen büszke, de ne bízza el magát, tegyen azért, hogy a dolgok még jobban alakuljanak! Ők azok akik, az „A” tevékenységet már megkezdték, a „B” viszont egyelőre még várat magára…

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!