Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

A "Tojáselmélet" (18.10.28)

 

A "Tojáselmélet" (18.10.28)

A Tisztítás-technológia egy formailag és tartalmilag megítélhető, bizalmi, dokumentált, és lehetőségek szerint integrált szolgáltatás, mely egy előre meghatározott területen, az oda nem való és ott valamilyen kockázatot jelentő anyagokat távolítják el vagy tartják távol tervezett időben és szakszerű módszerekkel.

A Tisztítás-technológia definíciója először 2007-ben látót, napvilágot nyomtatásban, de természetesen előtte már sokszor fogalmazódott meg a képzéseken, különösen a 2000-ben indult mesterkurzuson. 2007-ben a „Takarítás lépésről lépésre” könyvben a de, akkor még nem tért ki az értékelésre, a szolgáltatás jellegére és a prevencióra sem. Ezek a szempontok csak később 2011 után lettek megfogalmazva. Az 2013-ban megjelenő „Új szakma születik” kiadványaiba már egy sokkal fejlettebb definíció került, a gyengébbek kedvéért, meg a keresőoptimalizálás végett is, így hangzik: Egy formailag és tartalmilag megítélhető, bizalmi, dokumentált, és lehetőségek szerint integrált szolgáltatás, mely egy előre meghatározott területen, az oda nem való és ott valamilyen kockázatot jelentő anyagokat távolítják el vagy tartják távol tervezett időben és szakszerű módszerekkel.

Ebből most ragadjunk ki egy fogalmat és ez lenne az INTEGRÁCIÓ. Nagyjából mindenki érti, hogy ez mit takar ez, de mégis a pontos, mindenre kiterjedő definiálása nagyon nehéz. Ezért aztán jó lenne beszélni egy kicsit róla.

Ha valami integrált az azt jelenti, hogy miközben jól elhatárolható a funkciója, egyben szerves részét képezi is annak, amiben integrálva van. Az integrált „szerv” továbbra is egyéni, egyedi és saját funkcióját végzi, de ennek eredménye hasznára válik az integráló szervezetnek. Ez természetesen akkor optimális, ha visszafelé is igaz, tehát az integráció tehát egy fajta szimbiózis is lehet. Ez egyben azt is jelenti, hogy az integráló szervezet a „szervet” sajátjának tekinti és ellátja a feladatához szükséges energiával és információval. Ilyen értelemben egy szolgáltató cég is ebben a formában működne ideálisan. Azonban ez a gazdasági/szakmai szimbiózis több oldalról is megközelíthető.

  • Az egyik megközelítés, hogy valóban szimbiózisról beszélünk-e és a külső szolgáltató, vagy éppen a megrendelő nem-e parazita. Ez nagyon „meredek” és „érdekes” szempont és érdemes erre egy külön brainstormingot rendezni.
  • A másik megközelítés, már sokkal inkább operatívabb, hogy a központi energia- és információáramlás mennyire működik tökéletesen.
  • A harmadik szempont, hogy egy ilyen kapcsolat tapasztalataiból készülnek-e irányelvek és így lesz átadható tanulsága, és ha igen miképpen, milyen hatékonysággal öröklődik át a mindkét szervezet vonatkozásába. Vagyis van-e evolúciós hatás a rendszerben.
  • A negyedik szempont, hogy egy-egy rendszernek milyen hatása van a szektor kultúrájára. Vagyis az adott területen megvalósított szolgáltatási együttműködés, mennyire tükrözi a jelenlegi szolgáltatási szektorkultúrát és mennyire visel magán olyan jegyeket, amelyek később hatással lehetnek a szektor kultúrájára.

A Tojáselmélet

Az elmélet szerint a tojás az integráció teljes körű megvalósulásának iskolapéldája. Azzal, hogy a tojás, egy különleges valami, ami integrálódik az élet nagy körforgásába azzal, hogy más fajok túlélését biztosítja az álltál is, hogy közben táplálékot is jelent nekik. Azonban mindezektől függetlenül van egy saját folyamata és funkciója éspedig az, hogy egy bizonyos idő alatt kifejlessze, az új egyedet. Ami nagy részben változatlanul hordozza, a szülök minden tulajdonságát és még valami újat is. Ez az új lehet, hogy sikerre viszi, vagy éppen kihalásra ítéli a fajt a következő időszakban. Mindez alapvetően attól függ, hogy a körülmények változnak-e és ha igen milyen irányba és mértékben. Illetve, hogy a külső változások véletlenül egybe esnek-e a belső változásokkal.

Tehát egy gazdasági szervezet ezen elmélet szerint úgy működik, hogy folyamatosan „tojásokat” hoz létre, amin keresztül megújítja önmagát ugyanakkor egyben „táplálja” a környezetét. A virtuális tojások tehát olyan folyamatos projektek, amelyek „kifejlődése” során létrejön az új versenyképesebb szervezet. Ami részben magában hordozza a régi szervezet elemeit és az, ami új benne az tudatosan került beépítésre[1], a körülmények elemzése után, hogy a szervezet a jövőben jobban, hatékonyabban működjön. Visszatérve a tojásra, mint az elmélet névadójára, az integráció azért mondható tökéletesnek, mert minden elemnek meg van a funkciója, ami az egészet szolgálja. Szerkezete rendkívül bonyolult, de az elmélet szempontjából, ennek most nincs jelentősége. Nagy vonalakban az alkotó elemei: héj, fehérje, levegőbuborék, sárgája.

Ha mindezt párhuzamba állítjuk a takarítószektorral, akkor beszélhetünk arról, hogy a tojás milyen körülmények között jön létre (mit „eszik” a tyúk?), és milyen lesz annak a minősége, ez meghatározza, a szervezet túlélését abban a szerződéses rendszerben, és nyilván a teljes piacon is.

Vagyis a takarító szektor résztvevői a cégek, a mindennapi munkájukkal egyben „tojásokat is raknak” vagy nem. Ha raknak, akkor pontosan megfogalmazzák, hogy miképpen, milyen stratégia mentén akarnak túlélni. Ami aztán vagy bejön, vagy nem.

Ha pedig mélyebbre megyünk, akkor a tojássárgája megfeleltethető az embernek, aki a tojás esetében tökéletesen integrált a rendszerbe és bizonyos idő alatt egy változáson megy át, tehát csibe lesz belőle. Vagyis ha minden belső feltétel (tojásfehérje, levegő, meleg) adott, hogy az embrió kifejlődjön. A szervezeti integráció akkor sikeres, ha a tojás a kotló alá kerül és akkor a külső hatások is megvalósulhatnak (meleg) és a fejlődés beindulhat és egy bizonyos idő után megszületik az új élet. A tojás megszűnik létezni, mint tojás és egy új élet kapcsolódik be a természet nagy körforgásába. A mi esetünkben a kotló a mester, aki szakembert farag az állományból.

Ha a takarító szektort egy tojáshoz hasonlítanám, akkor bizony szembe találnánk magunkat két nagy problémával. A megrendelő sajnálja tőle a meleget (nem fizeti meg a kotlókat), ugyanakkor a sárgája minősége körül is van rengeteg probléma, mert az takarításra jelentkezők közül nagyon nehéz válogatni.

Tehát két integrációs probléma is van egy időben.

  1. A takarító szervezet nem vagy nagyon nehezen tud integrálódni a megbízó szervezetébe.
  2. A takarítást végrehajtó állomány nem vagy nehezen tud integrálódni a saját szervezetébe.

Kétféle integrációról is beszélhetünk: az egyik a szakmai integráció, a másik pedig a társadalmi integráció. Mindkét típusú integrációk eltérő jelentősége van a vevői és a szervezeti integrációban. Mindkét esetben tudatosan kéne vele foglalkozni, de ez a probléma még nem fogalmazódott meg konkrétan a szektorban.

A szolgáltató cég vevői integrációban elsősorban a társadalmi integráció a domináns és csak egy ponton túl lesz jelentősége a szakmai integrációnak is. Magyarul az első kérdés minden esetben az, hogy a takarító szolgáltató, hogyan felel meg a belső illemtan és házirend rendszernek, aztán nyilván fontos lesz az is, hogy a tisztaság általános szintje milyen lesz és ezt a kedvezményezettek hogyan élik meg és a megrendelő szervezetén belül milyen gyakran és milyen előjelű visszajelzéseket adnak.

A végrehajtó állomány szervezeti integrációban elméletileg pontosan fordított kéne, hogy legyen a helyzet, mert ott a szakmai integrációra kéne, hogy épüljön a rendszer és azon belül lenne jelentősége a társadalmi integrációnak. Azonban a cégek nem helyeznek elég hangsúlyt a felvett személyek szakmaiságára (ez jelenleg szinte lehetetlen is), ezért aztán, amikor a vevő kezdi igényelni a szakmai integrálódást, azt igazából nem tudják megvalósítani és ennek következtében elkezd romlani a társadalmi integráció „rendszere” is.

Felelősségek

Gondolom nyilván egyértelmű, hogy a vevői integrációban minden félnek meg van a maga felelőssége. Ilyen értelemben a takarító cégvezető felelőssége a legnagyobb, mert hozza létre a tojást és neki kell garantálni azt, hogy ki is kelljen. Akit ez a téma felizgatott, nyugodtan tegye fel a kérdéseit.

[1] Ezen a ponton már nem csak spontán evolúcióról kell beszélnünk, hanem itt a menedzsment tudatossága is meghatározó kérdés. Tehát a menedzsment elemzi a megjelenő problémákat és ezekre különböző válaszokat ad, ezek részben megteremtik a változtatásokat, részben pedig új elemeket is létrehoznak.

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!