Aranybánya

25 éve foglalkozom a tisztítás-technológiával és itt időnként megosztom a tapasztalataimat. Négy témát viszek: A takarítás történelme (THE HISTORY PROJEKT), a szakmai fejlesztést és mentorálást (RENESZÁNSZ 2.0), a piac monitoringját (TAKARÍTÓ SZEKTOR JELENTÉS) és piacon elérhető technológiai kínálat lényegi elemzését (TECH PROJEKT). Ezen kivül vannak még ötleteim, de van egy fő munkám is, az a szakértési pozicíó és sokkal több már nem fér bele.

Videótár

Best Value

2017.07.25.

SzakmaSztár

2016.04.21.

Boeing fejlesztés

2016.04.08.

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

A nyilvánvaló (20.02.21)

 

A nyilvánvaló (20.02.21)

A vita sok síkon és sok felületen zajlik. Az álláspontok nem egyértelműek és nem is mutatnak markáns irányokba. A káosz biztos jelei itt vannak. A szektor minden idők legnagyobb kihívása előtt áll.

A cápa veszélyes állat? Nehéz kérdés, mert mihez képest? A kérdőjelek relativizálhatnak egy problémát, azonban ettől még az valaki számára még létkérdés.

Most jön a csavar: a takarító szektor a legjobb esetben is legalább 4 markáns alapproblémát kell megoldjon, ahhoz, hogy a fő kihívással esélyesen tudjon szembenézni. A szektor menedzserei ebből semmit nem látnak fundamentálisnak. Ezt persze a középvezetők egészen másképp látják, és nem feltétlenül objektíven. A képen látható cápa 2,5 tonna, kb. egy elefánt méretű és, hogy mennyire veszélyes...

Nagyon kíváncsi vagyok ki mit gondol. Mi az a 4 markáns problémakör, amire ma a takarító szektornak nincs megfelelő válasza.

Érdekes lenne egy olyan párbeszéd, ahol pontosan látnánk azt, hogy ki mire gondol és, hogy az valójában mennyire és miért fontos neki. Az is lényeges, hogy ki szólal meg a témában és aki nem, azt képviseli-e valaki? Mi lesz azzal a problémával, amit senki nem képvisel, de rendkívül fontos a rendszer szempontjából? Hogyan torzul a vélt igazság, pusztán azért mert nem mindenki szólal meg? Része-e a problémának az, hogy nem mindenki van azon a szinten, hogy tisztán leírjon egy gondolatot? 

Kinek mi ebben a szerepe?

Ki, hogy látja?

Néma gyereknek, az a...! Egyszóval nagy kérdés mi a legfontosabb kihívás és egyben a legfontosabb cél? Aztán mi az a 4 legfontosabb és minden alapot megadó részcél ami nélkül a csúcs elérése esélytelen. Mondok egy egyszerű példát: Ha a cél a K2 (8611 m) megmászása akkor a négy alapdolog az a megfelelő motiváció, fizikai és mentális kondíció, felszerelés és a projekt menedzsmentje a biztonságos táborba való visszaérkezésig.

Lássuk mi a helyzet nálunk!

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:

#5 - Ritz Tibor2019.02.26. 07:45

Egyre jobban azt kezd kigömbölyödni, hogy akiknek itt most nagyon gyorsan és nagyon nagyot kell lépéni, azok a takarító cégvezetők. A kérdés persze az, hogy tudnak-e? Ha pedig nem tudnának, miképpen lehet rajtuk segíteni? Mi az ami ezt a kőrt megbénítja? Sajnos minél később nézünk szembe a tényekkel, annál nagyobb lesz a kihívás!

#4 - Oberling Léna2019.02.25. 13:56

Amíg nincsenek a takarítók rendesen megfizetve, ezáltal megbecsülve. Addig amíg a cégvezetők nem tudják, hogy a legutolsó takarító milyen problémával küzd az eredményesség érdekében. Addig, amíg olyan tisztítószerekkel kell dolgozni a takarítónak, ami tele van kémia szerekkel, és ezáltal egészségre rettentően káros. Addig, amíg nem a megfelelő takarítóeszközöket adják a takarítók kezébe a vezetők.... és még sorolhatnám jó sokáig az okokat, addig Magyarországon semmi sem fog változni a takarítói szférában.

Oberling Léna
rend és tisztaság specialista

#3 - Ritz Tibor2019.02.25. 10:44

Igen! Kezdi megérteni a csapat egy részének a felének, az egytizede, hogy az, hogy leírunk valamit, az megmutatja egyrészt, hogy mint gondolunk a dologról, de másrészt lehet, hogy ez meg is változhat azzal, hogy megtudjuk más hogyan látja ugyanazt a dolgot. Ez akkor is hozhat komoly változásokat, ha még most ebben nem is igazán bízunk. Nagyon köszönöm a Tamásnak, hogy leírta ezeket a sorokat, mert bár szabadkozik, hogy ezt mindenki ismeri, fontos a megközelítése. Tehát azt hiszem érdemes lenne elemezni, hogy a kívülről kapott dolgokat miért kapjuk. Van-e ebbe valami hiba a szektor részéről is, és ha igen, az hogy szüntethető meg.

#2 - Cseppentő Tiborné2019.02.22. 21:31

Kedves Tibor!
Ha időm engedi ,rendszeresen olvasom írásaidat.Tudod a képzés rendíthetetlen híve vagyok.2005 óta ha hívnak megyek oktatni.Oktatás élményeiről írtam már TTT.ujságban is. Nagyon örülök,hogy újra elmozdult a képzés a szakmában,igaz van flancos neve,de a lényeg a takarításról szól!
Örömmel olvastam,hogy a Dunántulon a frissen végzett nyolcadikosoknak indítanak képzést!? Látod ha a szakma elöregszik,talán lesznek képzett utódok!!Eü.nem vonzó a takarítóknak,ráadásul képzett OKJ-és embereket hagytam ott amikor eljöttem nyugdíjba és úgy tudom a mai napig nem tették át Őket a B kategóriába!
Ha legközelebb megyek konferenciára szakítunk időt eszme futatásra!? Rendületlenül posztolom a szakmával kapcsolatos képeket,bejegyzéseket.Üdv.Cseppentő Tiborné nyugalmazott szolgálatvezető/környezetvéd.ea.ADR ügyintéző stb..../

#1 - Bittera Tamás2019.02.22. 12:03

Kedves Tibor!
Hát akkor hozzászólok. Az egész iparág , nem újdonság, küzd egy csomó problémával, aminek a jelentős részét kívülről kapja, és egy kis részét maga generálja. A kívülről kapott dolgok:
presztízs hiány
ember hiány
megrendelői fizetés képtelenség / akarat hiány
munkaerő eladósodottsága, ebből következő fekete munka iránti "vágya"
Maga által generált:
alul árazottság
minőség helyett az egész szerződés alatti profit maximalizálási igény
fekete munka, stb

Lehetne sorolni, de ezek nem újdonságok. Addog nehéz képzett munkavállalókat generálni, amíg nem tudjuk a munkából kivenni az oktatásra, amíg a munkadíj nem teremt elég fedezetet az oktatási költségre és amíg a takarító sem tartja presztízsnek, hogy ő teremti meg a higiénikus és kellemes élet / munka feltételeit másoknak. Az sem elhanyagolható, hogy az ipar közös, stratégiai fellépése, együtt gondolkozása , valamilyen cél kitűzése nulla. Bár tapasztalható valamilyen árazásbeli normalizáció, azért mindig van , aki nevetséges áron ajánl, amit a kiíró , bár tudja, hogy ezért a pénzért nem lehet, vagy legálisan nem lehet megvalósítani, elfogadja az ajánlatot. Itt is látható , ritkán , elmozdulás, de ez a fehér holló.
Hosszan írogathatnék, de anélkül, hogy az ipar leüljön beszélni, próbáljon valamilyen stratégiának megfelelő akció tervet elfogadni és végig is vinni, addig sok értelme nincs. Ilyen formában az önostorozásnak, a saját igénytelenségünk folyamatos hangsúlyozásának is - bár van gondolat ébresztő hatása - csak még inkább a bezárkózás lesz a vége.

Üdv
Tamás