Továbbá sok szubjektivitás is keveredik a helyzetbe, mert egy vízióról nehéz előre, sőt kehetlen eldönteni, eldönteni, hogy – mai szóhasználatot alkalmazva – elég virulens lesz-e? Vagyis képes inspirálni és emberek tömegeit elindítani a változás útján. Nem csak azért, mert egy célról nagyon nehéz önmagában eldönteni, hogy jó-e mert mindenki először magára vonatkoztatja/mérlegeli és aztán az sem mindegy melyik szekértáborban van és melyikből jött az elképzelés.

Ezért a jelenlegi írás nem programcél, csak annak a bemutatása, hogy a szomszédos Ausztriában, a sógorok mennyivel vannak előbbre. Nyilván benne van az is, hogy az állam most sokadjára kinyirja a tiszítás-technológiai mester lehetőséget.

Az, hogy mi a szakképzés reformjában az Osztrák vagy Német példát követjük, az egy akkora hazugság, mint ide a Plútó bolygó. Ami lehet, hogy nem is bolygó és lehet, hogy nincs is a mi naprendszerünkben. Egyszóval, az igazság ódát van.

A lényeg, persze az, hogy Ausztriában kötelező a kamarai tagság, egy vállalatnak kell, legyen mestere, és ami a legdurvább az egészből, hogy kell, legyen felelős szakmai ügyvezetője is. Ezt, utóbbit úgy hívják, hogy Gewerberechtlicher Geschäftsführer.

Annak indoka, amiért most erről írok az, hogy ha elgondolkodunk ezen a dolgon, akkor rájövünk, hogy van egy olyan logika, ami persze képzési alapok nélkül nem működik, ami alapjaiban tudja/tudná megváltoztatni a csatamezőt, a koronaválságot követően. Ennek a pozíciónak a hivatalos magyar neve iparjogi ügyvezető, ami valójában azt jelenti, hogy egy iparág belső sztenderdjei, irányelvei, szabványai és a tevékenységgel kapcsolatos jogszabályok mentén garantálja a cég törvény/szakszerűségét. Remélem, kezdik már bontogatni a szárnyaikat a felismerések?

Mi van? (képzeld ide a megfelelő pesti hangsúly)

Szóval egy cég nyilvánvalóan pénzügyileg és közgazdaságilag stabil lábakon kell, hogy álljon ugyanakkor és ezzel egy időben és azonos fontosságú, hogy a vállalkozó, (egy társaság vagy egy egyéb jogi sze­mély) mindenképpen köteles kinevezni egy vezető állású alkalmazottat, aki az iparügyi hivatallal szemben az iparjogi előírások betartá­sáért felel, valamint a tevékenység gyakorlásával kapcsolatban a szükséges képesítéssel rendelkezik. Nyilván ideális esetben az iparjogi ügyvezető lehet a cégjegyzékben bejegyzett képviseletre jogosult személlyel (úgynevezett „cégjogi ügyvezetővel“) azonos személy is.

Hoppá, tehát az Osztrák piac már ott tart, takarításban, amit ők MŰEMLÉK- HOMLOKZAT- és ÉPÜLETTAKARÍTÁS néven futtatnak (a megnevezés s fontos szempont). Ez egy úgynevezett Szabályozott ipari tevékenység, amit egy vállalkozó/cég csak abban az esetben végezhet, ha az ipar űzéséhez előírt képesítéssel rendelkezik (egy bizonyos iskolai végzettség vagy előírt szakmai gyakorlat vagy mind a kettő).

Az ipar űzéséhez szükséges képesítést az ipari tevékenység bejelentésekor kell bizonyítani (úgynevezett „képesítési igazolás“). Bizonyos „kényes“ tevékenységek esetében a vállalkozónak megbízhatóságát is bizonyítania kell.

Ja és a hab a tortán

Az alkalmasságot a kamara határozza meg és egy életre ítéli óda. Nyilván egy nagyobb szakmai hiba kapcsán el is lehet veszíteni és akkor a cég is bezár vagy gyorsan talál egy új szakmai vezetőt.

Remélem sokkoltam a csapatot a helyzet felvázolásával

Amiért azonban ez számunk ara is fontos kérdés, au hogy jó lenne-e ez az irány?

Hozzászólásodat itt teheted meg!