A „Takarítói piac” egy másik világban
Tanulni mindig lehet valamit, és aki azt mondja, hogy már mindent tud az el is indult a lejtőn. Rosszabb a helyzet akkor, ha valaki azt mondja, hogy neki nem is kell tanulni, mert csalhatatlan érzékkel igazodik el, egy olyan területen, amit valójában nem is ismer.
Az Osztrák Takarítási piac szabályozása példaértékű lehetne számunkra, de annyira messzinek tűnik és annyira elérhetetlen, hogy inkább nem merünk ránézni. Pedig azt kell látni, hogy az, amit az Osztrákok megvalósítottak, abban lassan benne van 70 év munka. 70 év szakmapolitika, amiből az első 40 év csak és kizárólag nem volt más, mint útkeresés és tanulás. Sokan azt gondolják, hogy ez megspórolható, mert mi okosabbak vagyunk. Hát ez egy nagy baromság.
Ausztriában a takarítócégek vezetőéinek 80%-a mester. Ezek a mesterek egy olyan szakmai grémiumot alkotnak, ami megalapozza a szakma megítélését országos viszonylatban. Ezt a szintet a vállalkozók elő generációja még a 60-as években tűzte ki magának és a 80-as évekre már céhes szinten működött a dolog és alapjaiban akkor változott, vagy kapott újabb lendületet, amikor 95-ben a Német Szövetségi állam elismerte a takarítást szakmaként és rá egy évre Ausztria is.
Az Osztrák piac nagy elérést mutat a Magyarhoz képest, de bárki bármit mond a két piac összehasonlítható. Mindez elsősorban azért érdekes, mert ha tényleg tanulni akarunk valamit, akkor ez egy kiapadhatatlan forrás, mind szolgáltatáspolitikai szempontból, mind közösségszervezési szempontból illetve hát szaktudás fejlesztés szempontból is.
Ingyenesen letölthetőek a piac utolsó 5 évének statisztikái (ranking_2016.pdf, ranking_2017.pdf, ranking_2018.pdf, ranking_2019.pdf, ranking_2020.pdf), amik minden esetben az első 50 vállalt adatait tartalmazzák. Hamarosan jönnek majd a 2021-es adatok is.