Ha nem is teljesen fogyott el, de nagyon megritkult a minimálbérér rendelkezésre álló munkavállalók száma. A rendelkezésre állás pedig csak egy szempont, mert a takarításban hatalmas jelentősége van a bizalomnak és a szakszerűségnek is. A helyzet mára így alakult, nem tudom, okos dolog lenne-e keresni a felelősöket, talán fontosabb lenne megtalálni a megoldást.

Ha Ausztriát nézem, akkor 1.400 € a takarítói bér, 1.700 egy gyári munkás és 2.400 egy egészségügyi asszisztens illetve gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy az orvos valahol 4.000-nél kezdődik. Ha viszont azt nézem, hogy az törzsgyökeres osztrákok milyen arányban vesznek részt ezekben a szakmákban, akkor azt látom, hogy ezek a bérek nem az osztrák értékrendet tükrözik, hanem arra épülnek, hogy például 1.400 az egy bevándorlónak vagy vendégmunkásnak teljesen megfelel. Mert például osztrák nővér 2.400-ért sincs elég.

Térjünk vissza Magyarországra. A magyar munkaerőpiacon gyakorlatilag nincsenek vendégmunkások, tehát itt egy egészen más bérstruktúra kellett volna, hogy kialakuljon. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a minimálbér szintjén a szakképzetlen takarítói munkaerő kínálat igen gyér, viszont a magasabb bérhez nincs megfelelő szakképzettségű kínálat sem. Tehát a helyzet nem úgy néz ki, hogy rövidtávon megoldható lenne. Hacsak a frissen tisztítás-technológiai szakmunkássá kiképzett munkanélküliek nem állnak tömegesen munkába. Ez lehet egy perspektíva, csak az a nagy és már megint izgalmas kérdés, hogy mennyire képzettek és, hogy a munkaadók rendelkeznek-e megfelelően képzett irányító személyzettel.

Gondolom azzal azért mindenki tisztában van, hogy a bér – a vállalkozási világban – csak akkor fizethető ki, ha az megtermelődik vagy befektetés. Előbbi alapvetően az értékesítés szakmai tartalmán és eredményén is múlik, míg utóbbi egy rendkívül bonyolult helyzet, mert ha a munkavállaló nem érti meg teljesen értelmetlen. Ide kapcsolódna a tegnapi cikk, ami a hozzáadott érték fogalmát boncolgatta és gondolom, hogy mindenki számára egyértelmű a vevő arra fizet, ami számára értéket jelent. Ezért fontos szempont a takarító cégvezetők értékesítési politikája és annak eredményessége. Ugyanis a jelenlegi helyzetben rendkívül fontos, hogy végül is a takarítási szolgáltatások milyen áron kerülnek eladásra és abból a milyen munkaerő milyen, mértékben fizethető meg.

Tehát a szakember értéke egyszerre van a minimálbér, az értékesítési és humán erőforrás menedzsment probléma, aminek megoldása nem egyszerű. A minimálbér elmozdítása csak valamilyen ágazati bértarifával lehetséges, ahová kellene munkaadói és munkavállaló szervezet. Utóbbi nincs. Az értékesítés alapvetően társadalmi megítélés és értékesítési technikák, egyikkel sem állunk jól. Végezetül a humán erőforrás menedzsment egy nagy komplex szakma, ami a legtöbb takarítócég életébe és finanszírozásába egyszerűen nem fér bele.

Ez az egész helyzet egy nagy káosz, amit egyesek szerint úgy lehetne, szép lassan felszámolna, ha találnánk benne egy relatíve biztos pontot és a köre építenénk fel újra. Gondolom érthető mi az, hogy biztos pont, valami olyan, ami akkor sem változik, ha körülötte a rendszer és annak összefüggésrendszere is átalakul. Mit gondolsz, mi lehet ez a biztos pont?