Ritz Tibor - takaritz.hu

Napló a tisztítás-technológia szakmáról és a szakmának - takaritoguru.hu

Segélykiáltás a ködben

2015.11.21.

Segélykiáltás a ködben

Mára elérkezett az a helyzet, amikor a munkaerőpiacról eltűntek a takarítani képes munkavállalók. Vagy ha még vannak is, rejtőzködő üzemmódra kapcsoltak és a takarítócég vezetők egybehangzóan állítják, nem találják őket. A helyzet azért is kritikus, mert a megrendelői piac még mindig túlkínálatot és eszetlen árharcot érzékel a takarítási szolgáltatások piacán.

Tehát a nagy összeomlás még ne következett be, de nincs már messze. Nyilván izgalmas lenne kielemezni, hogy pontosan mi vezetett ide, de azt hiszem nagyvonalakban mindenki sejti. A népek külföldre való vándorlásának soha nem látott mérete, a közmunkaprogram és a szakma alacsony munkavállalói presztízse és az ehhez kapcsolódó általánosan alkalmazott bérpolitika megalapozta a helyzetet.

Mit lehet tenni?

Gondolom mindenki számára, aki egy kicsit is érti a közgazdaság elemi összefüggés rendszereit nyilvánvaló, hogy önmagukban csak a nagyobb bérek nem oldják meg a helyzetet. Nem beszélve arról, hogy ha a nagyobb bérek nem járnak nagyobb tudással és hatékonyabb munkával, akkor ez a biztos receptje a vállalatok önkinyírásának. Mert azért az gondolom, hogy azt mindenki pontosan látja, hogy egy 0 közeli inflációs környezetben az ügyfelek nem fognak többet fizetni, hacsak nem áll elő a kínálat összeomlása.

Na, jó az megvan, hogy mit nem lehet tenni. Na de mit lehet tenni?

Át kell gondolni a helyzetet és az egyik alternatíva lehet, hogy miképpen vonhatók be a fiatal, magasabb kvalifikáltságra képes egyének a takarítói munkakörbe. Ezekkel az emberekkel gyorsabban lehetne haladni a fejlesztéssel. Ez persze azt is jelenti, hogy a szervezetnek is változni kell a szolgáltatási kínálat és az árak tekintetében.

Több ponton kell változtatni és egyszerre

Megfelelő eszközökkel, tudatos és dinamikus szolgáltatási gyakorisággal és adott esetben különleges követelmények (pl.: környezetbarát takarítás) megvalósításával kell elérni azt a mennyiségi teljesítmény szintet, ami a hatékonyság miatt még a megrendelő szemében reális költségű szolgáltatás marad, de ugyanakkor mégiscsak egy magasabb szintet képvisel.

Fontos lehet az is, hogy a takarítás milyen időszakban valósul meg. Sőt az is, hogy az igazán nagy szaktudást igénylő feladatok megvalósítása a megrendelő/kedvezményezettek szeme előtt zajlik vagy nem. A Hollandiából indult „takarítás munkaidőben” mozgalom töretlenül halad előre, már Belgium és Dánia hódol ennek az új koncepciónak és a visszajelzések azt mutatják, hogy a társadalmi megítélés sokkal gyorsabban változik, mint ahogy ezt mi régebben gondoltuk.

Hogyan tovább?

Ez a blog egy új rovata lesz és szeretnék bevonni olyan HR szakembereket, akiknek további ötleteik, lennének a helyzet megoldására. Ezen kívül, pedig mutatnák jó példákat külföldi kitörési pontokról és próbálkozásokról. Ezzel elő szeretnék készíteni egy Humán Erőforrás konferenciát, szakmai kerekasztalt, ami kifejezetten a takarítóipar problematikáját taglalná és ködlámpaként világítana a jövőbe.

vissza

Hozzászólások