Ritz Tibor - takaritz.hu

Napló a tisztítás-technológia szakmáról és a szakmának - takaritoguru.hu

Változások éve, az átalakulás évtizede

 

Változások éve, az átalakulás évtizede

Ha a helyzet sanyarú és elviselhetetlen mindenki egyre jobban hisz abban, hogy a változások egyszer csak eljönnek. Azzal a szomorú valósággal, hogy a borzasztó helyzet a mi döntéseink eredménye kevesen mernek szembenézni és még kevesebben gondolják, hogy ebben bármi kis hibájuk is lenne. Ebből adódóan a változást áhítjuk, csak azt nem látjuk tisztán, hogy előbb nekünk kéne változni, vagy majd a változások mosdatnak minket tisztára?

Hát sokak számára nincs jó hírem. Bárkit is kérdeztem mindenki azt mondta, ha azt akarod, hogy a helyzet változzon először is neked kel felkészülni a változásokra és neked kell megváltozni.

De hát a változások jönnek maguktól is!

Igen a változások tényleg jönnek. Állandóan jönnek, de ha nem vagyunk részei a változó rendszernek, nem hoznak semmi jót. Még egyszerűbben mondom: a változásra megérett helyzetben, az új változtatási törekvéseket nem a múlt, hanem a jövő szerint kell végiggondolni. Tovább megyek, minden változtatás mögé oda kell gondolni, ki kell fejleszteni az a rendszert, ami ezeket a változtatásokat megalapozza, és hosszú távon fenntartja. Különben a dolgok visszarendeződnek.

Egy példát is mondok:

Ha megjelenik szakmunkás résszakképesítése, akkor komolyan kell foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy az a képzettség kötelező legyen vagy nem. A hivatásos takarításban való alapjártasság szerintem abszolút elfogadható, hogy kötelező legyen, ugyanígy a szakmunkás végzettség a csoportvezetőknek legyen előírás, míg a területi vezetőknek a szolgáltatásvezető. Mostantól mindenki fejében jól el kell, hogy különüljön a beosztás és végzettség, de az is fontos, hogy ugyanakkor pontosan lássa az összefüggéseket a kettő között.

A kritikus kérdés a hozzáadott érték!

A takarítóipar évtizedekig abból az alapállásból indult ki, hogy a bér 70 – 80%-a vállalási díjnak. Ez a bér pedig mindig is minimálbér volt, még akkor is, ha bizonyos országokban ez ágazati bértarifában testesült meg. Vagyis egy szóval a takarításnak jelenleg nagyon minimális a hozzáadott értéke.

Tehát a változások elött azt kell vizsgálni, hogy mi lenne az a más minőség, amiért a megrendelő többet fizetne, és ez hogyan változtatná meg az eredeti arányokat. Azt butaság lenne hangoztatni, hogy az ügyfelek semmiért nem lennének hajlandók többet fizetni, mert nap, mint nap látjuk, hogy nagy számban vásárolják a magas hozzáadott értékkel kínált termékeket.

Egy döbbenetes felismerés okozására alkalmas összefüggés: a fapados légitársaságok sehol még nem érték el a 40%-os piaci részesedést. Kelet-közép Európában például a 20%-ot is alig haladják meg. Most képzeljünk, el egy piacot ahol csak fapadosok vannak… Tehát a takarítási piacon csak fapadosok vannak. Hol vannak tehát a legendás szolgáltatások? Legrosszabb esetben is van 120% ki nem aknázott piaci lehetőség.

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!