Ritz Tibor Takarítási szakértő - Alkalmazott környezetkutató blogja - Reneszánsz 2.0

Kiemelt termékek

"Reneszánsz 2.0 …

"Reneszánsz 2.0 START" Akciós ár:
10 000 Ft helyett
7 000 FtEgységár: 7 000 Ft /Fő
Új

Szavazás

Milyen gyakran nyitja meg ezt az oldalt?

Szavazok

Kapcsolat

RITZ HUMÁN ERŐFORRÁS FEJLESZTŐ BT.

2116 Isaszeg, Tőzegtelep 5325

Vezető tanácsadó: Ritz Tibor

Mobil: 70/614-4706

email: tiborritz@gmail.com

Időpont foglalás, a tanácsadást, az ön által megjelölt helyszínen végzem, kérem vegye figyelembe az utazási időt is. Itt láthatja a szabad óráimat. Foglalás.

Hogyan őrizzem meg hosszútávon a megrendelőimet I.? (16.11.14)

 

Hogyan őrizzem meg hosszútávon a megrendelőimet I.? (16.11.14)

A szolgáltatói szerződéses viszony olyan, mint egy házasság, vagy éppen azt is lehet mondani, hogy olyan, mint egy barátság. Előbbinek a záloga az őszinteség, utóbbinak pedig a pontos elszámolás. Ezután jön a 10 pontos kulcskérdés: a szakmaiság hol van a skálán?

Az gondolom, hogy manapság Magyarországon, egy kb. 100 - 150 cég kivételével a szakmaiság nincs jelen még nyomokban sem. Ezt azért merem ilyen határozottan kijelenteni, mert 1995-től van rálátásom a takarító cégekre és személyesen ismerek nagyjából 1 500 cégvezetőt, de 600 – 700-nál többel soha nem jutottam semmire, csak beszélgettünk és pocsékoltam az időmet. A szakmaiság alapproblémája pedig az, hogy ezek a cégvezetők nem tartják szakmának a takarítást, a tisztítás-technológia pedig csak egy érdekes szó számukra.

Visszatérve az alapgondolatokra és a két alapfogalomra, ami az őszinteség és a pontos elszámolás, azt mondhatjuk itt a deficit még a szakmaiságnál is nagyobb.

A magyar takarítóipar a rendszerváltás pillanatában egy takarító cégből, egy szövetkezetből és kb. 25 - 30 TSZ melléküzemágból állt. A 90-es évekre ezek a szervezetek gyorsan leépültek és többszörösen is átalakultak annak függvényében, hogy kinek mennyi mozgósítható pénze volt és mit viselt el a gyomra.

Egy dolog azonban tisztán látszott és most ez így utólag egyértelmű is, ezek a szervezeteknek a vezetőinek fogalma sem volt a piacról. Itt csak egy fajta szemlélet uralkodott megszerezni a piacot és aztán majd meglátjuk. 5 – 10 évre senki nem gondolkodott előre, és azért váljuk be a gazdasági és politikai környezet is olyan volt, hogy nem is nagyon lehetett volna.

A 90-es évek sok változást hoztak. Megjelentek a forgalmazó cégek és olyan választékot kínáltak, hogy hypóhoz, lustafához és háztartási sósavhoz szokott takarító csak kapkodta fejét. Megjelentek a nyugati szolgáltató cégek is, de új kultúrát nem hoztak, belesimultak az általános piaci mocsárba. Ekkortájt azért fontos megjegyezni, hogy a legnagyobb cégek sem érték el az 500 millió Forintos árbevételt és a minimálbér egy évtized alatt bruttó 5.000-ről 25.000 nőtt, azonban a takarítóipari termelékenység növekedésé ehhez képest nem, hogy 500%-os nem volt, hanem még egy minőségi alapról sem lehetett beszélni. Amikor 2000-ben elindult a MASTER OF CLEANING kurzus rendesen küzdöttünk még a nyirkos és a nedves elhatárolásával és a felmosás a legtöbb takarítónak az volt, hogy felvizezik a padlót és hagyják megszáradni. Ezen kívül minden egy olyan gazdasági környezetbe játszódott le, ahol az évtized elején még 35%-infláció volt és ez 2000-re 10%-ra mérséklődött.

Így vizsgálva nem volt ez olyan rossz időszak és nem is voltak benne nagy hibák.

Mindez azonban csak a látszat, ebben az időben, igazi vadkapitalizmus dúlt. Az Adóhivatal évekkel volt lemaradva önmagához képest és évtizedekkel a valóságban. A fekete foglalkoztatás, a cégek eltüntetése hétköznapi dolgok voltak. Ebben a helyzeteben a szakmai sztenderdekkel senki nem foglalkozott és bár nagyon sok szakma ebben az időszakban alapozta meg magát, a takarítóipar egy évtizedet késett ezzel. Ugyanis bár a minimálbér 500%-ot nőtt a vállalási árak a alig csak 100%-ot és ez akkor senkit nem aggasztott, ugyanis a 90-es évek elei szolgáltatási díjak (3 – 4 Ft/m2/nap) túlértékeltek voltak és ezért az évtized végére hatalmas konkurencia alakult ki és ennek köszönhetően 2000-re a 8/m2/nap Forint nagyon jó árnak számított.

Azonban az igazi hibát a következő évtizedben követte el a szakma, amikor 2003 – 2008 között a legfontosabb változások közepette az évtized felében nem volt se koncepciója se érdekképviselete és hagyta, hogy bizonyos piaci résztvevők felégessenek mindent, ami az évtized elején létrejött. Ezt majd egy következő cikkben.

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!