Ritz Tibor - takaritz.hu

Napló a tisztítás-technológia szakmáról és a szakmának - takaritoguru.hu

A hiányzó láncszem (16.07.11)

 

A hiányzó láncszem (16.07.11)

A vita arról, egy autónak mi a legfontosabb alkatrésze, nem vezet sehová. Az a megközelítés, hogy valami nagyon kis értéket képvisel és ezért az, nem fontos, szintén butaság, mert a gyertya ára talán csak 1 ezreléke a gépkocsi értékének és mégis nélküle nem lenne robogás. Mi a helyzet a takarító céggel, van-e ott valami, amit eddig nem tartottunk fontosnak?

A szerkezet

Ha a takarító cég működését górcső alá vesszük, akkor azt mondhatjuk a képlet nagyon egyszerű: vannak a takarítók és egy vállalkozó vagy egy menedzsment. Az nem vitás, hogy az üzletágra jellemző, hogy a végrehajtó állomány, bár általában képzetlen mégis nagyon sokba kerül (az árbevétel 75 – 80%-a). De fogalmazhatunk másképpen is, a vállalkozó vagy a menedzsment kevés hozzáadott értéket tud elismertetni és ezért erre a megrendelő nem nagyon akar fizetni.

Az üzleti modellek

Itt Kelet-Európában a takarítóipar uralkodó modellje „CSELÉD” modell, ezzel szemben Nyugat Európában az „KÉNYSZER EGYENSÚLY” modell uralkodik. Sajnos mindkettő lehetőségei kimerülőben vannak. Nálunk most érkeztünk a kritikus ponthoz, Nyugat-Európában már 30 éve vállság van és az akadályok csak tüneti kezelést kaptak.

Ássunk mélyebbre

A „CSELÉD” üzleti modell valójában csak egy fokkal jobb, mint a rabszolgaság, tulajdonképpen a Kelet-Európai vállalkozási gondolkodás a második világháború előtti helyzet szerint vette fel a fonalat és nem akarta tudomásul venni a Nyugati világ 40 éves tapasztalatát, amiből itt Európa keleti felén kimaradtunk. Az elavult elgondolás azért látszólag 20 - 25 évig működött és senki nem gondolt arra, hogy egyszer csak ez is befullad.

Ha valaki az aktuálpolitikát követi nem biztos, hogy minden logikusnak tűnik, amit a politikusok csinálnak. Itthon sem, nem csak külföldön. Nyugat-Európa közvetlenül a második világháború után áttért egy új modellre, aminek fő jellemzője a társadalmi párbeszéd volt, de lényegében csak egy intézményesített alku folyamat, amit évente folytatnak le a munkaadó és a munkavállalók. Ennek eredményeképpen kialakul egy olyan egyensúly, ami a mindenkori gazdasági körülmények között az elérhető legjobb helyzetet eredményezi.

Mára azonban ez már nem elég és a takarítóiparban is egyszerűen elfogyott a munkaerő. Vagyis már Nyugat-Európában sincs ember, aki ebben a rendszerben valódi cserét látna. Nem beszélve arról, hogy nem csak a takarítóiparban van baj, hanem a gazdaság teljes vertikumában és ennek szociális alapjai is vannak, hiszen egyre kevesebb létszámúak az új nemzedékek.

A változás

A rendszerváltást követően gyorsan éltük meg a számítógépek elterjedését, az internet kibontakozását, az adat és információs szökőárat, illetve a gazdaság átalakulását. Egy dologról azonban nem akart tudomást venni senki, sem a nagypolitika, sem a gazdaság, hogy mind ezekkel párhuzamosan az emberek is átmentek egy fajta személyiségváltozáson.

A kihívás

Mit tudok kínálni azoknak az embereknek, aki a világot már messze nem úgy látják, mint 25 évvel ezelőtt? Továbbá a kérdés 25 év távlatában még nemzedékes vonatkozásokat is felvet. A mai 50-esek életük csúcsán kerültek be a rendszerváltás forgatagába. A mai 40-esek viszont csak külső szemlélők voltak és a 30-asok pedig már beleszülettek az új világba. Persze másképpen élték meg a nők és másképpen a férfiak. Nincsenek jó statisztikáink, de amit én belülről látok az, hogy a mai Magyar takarítóipar 30-asoknak és 40-eseknek nem tud versenyképes ajánlatot tenni. Az 50-esek fizikai teljesítménye pedig még néhány év és hamarosan kifullad. A huszonévesekről nem beszéltem, mert ott végképp nincs esély, oda valami egészen más ajánlat kell.

Hogyan tovább?

Nyugat-Európa töretlenül a zászlón tartja a társadalmi párbeszédet és ez az Ö helyzetükben vezethet valamiféle eredményre. Nálunk azonban arra már se idő, se akarat és szándék végképpen nincs, hogy valódi szakszervezetek alakuljanak, megerősödjenek, és érdemi párbeszéd alakuljon ki. Ezért nálunk más utat kell választani.

Nevezzük az új üzleti modellt „EGYÜTTMŰKÖDÉS” üzleti modellnek.

Tehát ha a cikk elejére visszautalhatok, akkor a gyertya nem egy jelentéktelen alkatrész, hanem egy „központi” együttműködő fél, saját igényekkel. Ez minden alkatrészre igaz! Szerepét úgy kell betöltenie a gépkocsi működésében, hogy azt sem a motor finom hangolása, sem a gépkocsivezető vezetési stílusa ne ronthassa. Akinek vannak, alapfogalmai érti, miről is beszélek.

Az együttműködés lényege tehát, hogy a vállalkozási gondolkodást és a felelősségvállalást az egész gazdasági vertikumban meg kell honosítani. Ez azt jelenti, hogy a felelősség és az elérhető haszon, az adott személy szempontjából „központi kérdés” és „végtelen” kell, hogy legyen és mindez a személyi/emberi és adott szint üzleti szerepének megfelelő teljesítményen kell, hogy múljon. Vagyis a vertikális szerkezetben a szintektől függően változó szerepek vannak és ezekkel szemben más és más jól körül írható eredményességi elvárások és hatékonysági mutatók vannak. Ezeket már részben jól ki vannak dolgozva más üzletágakban, részben még fejlesztésre szorulnak.

Nem baj, ha ezt most nem érted pontosa. Ha ezt mélyebben meg akarod ismerni, jelentkezz az egynapos tréningemre! Időpont 2016.08.02. - 09.00 - 16.00

Egészség

Egy új lehetőség

Név *:
Cégnév *:
Számlázási cím *:
e-mail *:
Mobil *:
Igen érdekel: *:


Jelentkezem az 1 napos tréningre. mely *:


A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!